Mert elgondolkodtató, szép és sajnos igaz:
Onida Len: Mese az életről
Megtámadta a sárkány a tündért,
Aki visszaütött.
Ám az ütéstől elveszítette varázserejét
És gonosz boszorkánnyá változott.
Mint boszorkány megtámadta a varázslót,
Aki visszaütött.
Ám az ütéstől elveszítette varázserejét,
És a boszorkány legyőzte őt.
A varázsló összeszedte maradék erejét,
Társakat bűvölt maga köré,
Erejükbôl hatalmat hazudott magának
És megtámadta a boszorkányt.
A boszorkány elgondolkodott a történteken,
Szerette volna visszanyerni tündér-erejét,
Ezért nem ütött vissza. Szárnyakat kapott ettôl,
S tündérereje már a régi volt.
A varázsló megtámadta hát a sárkányt,
Aki szintén elgondolkodott a történteken,
És nem ütött vissza.
S most már előre sem…
A varázsló dühében megtámadta hát az embert,
Aki visszaütött,
Ám az ütéstől elveszítette emberségét,
És nem tudta többé, mi dolga a földön.
Megtámadta hát az ember önmagát; az Életet.
S most gondolkodik a történteken,
Hogy mit tegyen, ha újra megtámadják őt,
Hogy visszanyerje emberségét, önmagát, az Életet…
/Egy nagyon kedves barátnőmtől kaptam e-mailben./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.