Juhtúrós kocka

Persze lehetne pogácsa is, de így gyorsabban ment. Amúgy meg úgy kezdődött, hogy kinyitottam a fagyasztót, hogy vegyek ki húst vasárnap ebédre, s annak ellenére, hogy éppen nincs tele a fagyasztó (de tényleg nincs tele, csak rendetlen – pirul) mellé pottyant egy juhtúró is. Nem dugtam vissza, gondoltam jó lesz vacsorára és milyen jól gondoltam.

Juhtúrós kocka
Hozzávalók: 35 dkg liszt, 12,5 dkg margarin, 12,5 dkg juhtúró, 2 dkg élesztő, 3 ek tejföl, 1 tojás (felét megtartjuk a tetejét megkenni), ízlés szerint só
A hozzávalókból tésztát gyúrtam. Majd egy órát pihentettem. Ezután egyszer áthajtogattam, végül felkockáztam. Tetejét tojással megkentem, majd minden kocka közepére tettem egy darabka sajtot, nem volt kedvem reszelni, de tökéletes lett így is. Előmelegített sütőben (200 fok, légkeverés) gyorsan megsült, kb. 25-30 percet volt bent. Langyosan volt a legfinomabb, de az a három szem, ami mára maradt is puha volt és finom:)

Fetás csirkemell

Szombaton olaszos napot éltünk, pizza volt az ebéd (IlTrenotól – isteni finom volt, láttuk ahogy készült), a vacsora is pizzaszerű, méghozzá tölcséres (Kono), desszertnek pedig olasz fagyit vettünk a WestEnd sarki fagyizójában, a város legfinomabb fagyija náluk van szerintem. Vasárnap reggelire ismét töltöttem lepénykenyérkét, frissítettem a képeket a bejegyzésnél. Az ebédet is elkezdtem mindjárt reggel előkészíteni, feltettem a csirkecsont levest főni, meg felszeleteltem a húst és megpucoltam a krumplit is. A leves és a krumplipüré biztos volt, hogy mit eszünk hozzá, azt még nem tudtam. Ebéd előtt pedig elszaladtunk nézelődni, aminek az lett az eredménye, hogy vettünk egy új PS játékot, sejthető, hogy az ebéd finoman szólva is elfelejtődött. Na nem égett oda, csak hát belemerültünk a játékba, s elfeledkeztünk az éhségről. Aztán gyorsan kellett valami finomat. (azért a leves és a krumplipüré elkészült közben…de tényleg maga a csoda, hogy egyik sem égett oda). Adott volt a csirkemell és az, hogy találtam mellette egy doboz feta sajtot.

Fetás csirkemell
Egy csirkemellet kicsontoztam és medalionokra szeleteltem. Enyhén kikloffoltam, majd kevés olíva olajon fehéredési sütöttem. Ekkor hozzáadtam a kockára vágott feta sajtot (1 kis doboz - 20 dkg volt), őröltem rá borsot és szórtam rá oreganot is. Löttyintettem rá egy keveset a levesből és óvatosan kevergettem, hogy elolvadjon a sajt. Mivel túl sűrűnek láttam öntöttem hozzá kb. 1,5 dl tejet is és ezzel készre forraltam. Annak ellenére, hogy a sajton kívül semmi sós nem került bele, még így is elég sós lett, de azért finom kísérő volt a krumplipüré mellé.

Fokhagymás sajtos melegszendvics

Nem újdonság, hogy szeretjük, most megint egy kicsit mást csináltam. Pénteken vacsorának ettük, de biztos, hogy még máskor is elő fog kerülni.

Fokhagymás sajtos melegszendvics
Két nagy gerezd fokhagymát megtisztítottam és összezúztam. Ehhez került kb. 15 dkg füstölt sajt finomra reszelve, frissen őrölt bors, chili és annyi tejföl, hogy kellemesen kenhető legyen.
Felkarikáztam egy bagettet és a karikákat megkentem a krémmel. Az előmelegített beizzított grillel várakozó sütőbe toltam és színesedésig sütöttem.

Heti egyperces 6.

„Nincsen a gyermeknek olyan erős vára, mint amikor az anyja őt karjaiba zárja. Nincsen őrzőbb angyal az édesanyánál éberebb csillag sincs szeme sugaránál. Nincs is annyi áldás amennyi sok lenne, amennyit egy anya meg ne érdemelne.”

/Mind a két kép saját/

Vasárnap ne felejtsük el felköszönteni az édesanyákat. Én itt is köszöntöm az Anyukámat – aki információim szerint nem olvassa a blogomat – és az Anyósomat – aki viszont igen:)

Vihar előtt és után

A két kép nem most készült, csak most találtam rájuk.

Dubarry is lehetne…

…de nem az, vagyis nem a klasszikus tankönyvi változat. Mert nem szeretem a besamell mártást. Így mondjuk Dubarry az én felfogásomban, a hűtőnk tartalmára optimalizálva. Nem volt egyszerű meggyőzni KáeM-et, hogy megegye a karfiolos húst, de hát azért sikerült (na jó bevallom, némelyik húsra kevesebb (sokkal kevesebb) karfiolt tettem.

Dubarry vagy amit akartam
Hozzávalók: 1 kis fej karfiol, 1 nagy pohár tejföl, 2 tojás, Kevés tej, 20 dkg füstölt sajt (lereszelve), vaj, csirkemell szeletek
Elkészítés: Sós vízben puhára főzzük a rózsáira szedett karfiolt (én tegnap a levesben főztem). A húst sózzuk, borsozzuk és enyhén kikloffoljuk. Egy tálban összekeverjük a tejfölt, a tojást, a tejet és a reszelt sajtot. Kivajazunk egy jénait, belefektetjük a hússzeleteket, majd rájuk halmozzuk a karfiolt, végül leöntjük a mártással. Előmelegített sütőben 200 fokon kb. 40 percig sütjük. (amíg a teteje szépen megszínesedik). Sült krumplival ettük.

Desszertnek pedig a tavaszi kedvenc:)

Első próbálkozás: Illatos omlós csirke

Mivel nem érkezett válasz a felhívásomra, hát utána kutattam kicsit, s az NLC-n irogató Yali receptjét választottam, aki elég autentikus forrásnak tűnt, hiszen kínai a férje és van éttermük is.

A kész csirke nagyjából hasonlított a múlt heti Wang mesternél elfogyasztotthoz, de azért nem ugyanaz. Szóval kísérletezés következik.

Yalit idézve, így készült:
„A gyorsbüfés illatos-omlós csirke következőként készül:)
A csirkemell szeleteket sózod, (lehet enyhén borsozni is) étkezési keményítőt kevés vízzel kikevered és ebbe forgatod a csirkemellet. Bő forró olajban sütöd, sütés, csepegtetés után szeletekre vágod.”

Hozzá chilis tojásos rizst csináltam: ami annyiban különbözött a normál rizstől, hogy még a főzés előtt került bele chili. Majd készült egy tojás rántotta és mikor kész lett a rizs, akkor ezt is beleforgattam, ahogy további adag chilit is, hogy kicsit pirosas színe legyen. Nem lett rossz, de nem hasonlított az éttermi tojásos rizshez:)

Tejfölös karfiolleves

A tegnap esti program érdekesen alakult. Egy távozó kollegánk ajándékához készítünk fotókat. Nem akármilyeneket. A munkahelyünk tetejéről panorámákat, nappalit és éjszakait, ehhez viszont éjszaka is ott kell lenni, így hát munka után haza, majd késő este vissza. Enni azért kell:)

Mostanában rámtört a levesmánia. Folyton levest ennék. KáeM viszont nem így van ezzel, ezért ma korrekt két fogásos vacsora készült.

Tejfölös karfiolleves
A karfiolt rózsáira szedtem és némi sóval együtt feltettem főni. Mikor félig megpuhult, akkor egy részét kivettem (egymagamnak nagyon sok lett volna, így meg ma vacsorára már más lesz belőle). Ekkor a maradékhoz adtam némi vizet, vékonyra szeletelt sárgarépát, zöldséget, petrezselymet, lestyánt, egy kevés zeller levelet és frissen őröltem rá némi borsot is. Mikor a zöldségek megpuhultak, akkor ment bele csipetke, végül pedig 1 kis evőkanál keményítővel elkevert tejföl. Forraltam rajta egyet és jól megettem.

A fotózásról majd hozok képeket, ha elkészültek:)

Töltött lepény kenyérke

Ettünk Egyiptomban töltött frissen sütött kis lepénykenyereket, amik nagyon tetszettek. Tekintettel arra, hogy nem beszélte egyik általam beszélt nyelvet sem a hölgy aki készítette nem tudtam receptet beszerezni, de azért most próbáltam valami hasonlót készíteni.

Töltött lepény kenyérke
Hozzávalók: 25 dkg kenyérliszt, 1 ek olíva olaj, fél csomag szárított élesztő, 2 ek tejföl, só, kb 1dl meleg víz
A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrtam. Majd bőségesen lisztezett deszkán serpenyő nagyságú köröket sodortam, s hagytam kicsit kelni.
Eközben előkészítettem a tölteléket, aminél csak a fantázia szabhat határt. Egyiptomban ettem zöldfűszeres sajtosat, káposztásat, káposztás sajtosat. Egy különleges érlelt féle sajt volt ott benne. Én most három féle sajtot reszeltem össze: füstölt sajtot, trappistát és mozzarellát. Ezt a keveréket tettem a lepények egyik felére. Fektettem még rá apróra vágott paraszt sonkát, majd félbe hajtottam és a széleket jól összenyomkodtam. Forró száraz serpenyőben mind a két oldalát foltosra sütöttem. Fűszeres tejfölbe mártogatva ettük. Nagyon laktatónak bizonyult, annak ellenére, hogy nem éppen fotogén.

Képekben a hétvégéről, avagy ismétlés a tudás anyja

Ahogy tavaly is, idén is meglátogattuk a sógorok fővárosát. Ezzel már-már hagyományt teremtve a tavaszi mókusetetésnek:) Idén sajnos nem voltak olyan lelkesek, mint tavaly, ahogy tapasztaltuk kevésbé voltak éhesek, csak odajöttek megszagolni a kezünkben lévő finomságot, s már szaladtak is el. Pedig idén is ugyanazt kapták(volna) mint tavaly.

Most nem akartuk belülről megnézni a kastélyt, hiszen nyáron tervezünk egy tisztán kulturális látogatást anyósommal és unokaöcsémmel karöltve. (Bár a jelen euró/forint helyzetben ez erősen meggondolandó:()

Bécs város honlapja egyébként kiemelkedő, mert minden európai nyelven elérhető.

Odafelé a kocsiból, háttérben az általam olyan nagyon kedvelt szélmalmokkal:

A bejáraton „pihenő” sas:

A kastély bejárata, a sok-sok turistával:

Közelebb érve egy várakozó kocsis (vállalnak sétakocsikázást a parkon belül, ahogy erre alkalmas kis vonat is van, mi inkább a sétát választottuk):

Amíg felsétáltunk a Gloriette-hez több mókussal is találkoztunk, de a sok sétáló miatt nem sikerült eléggé a közelükbe férkőzni:

Visszafelé már járatlanabb utakon mentünk, itt sikerült a kezünkhöz is csalogatni néhányat, de olyan nem volt mint tavaly, hogy a tenyerünkön állva ettek:(:

Néhány érdekesebb virágot is fotóztunk:

Aztán a Obeliszkes szökőkút következett, ami viszont nem működött, de azért fotóztuk:

Aztán egy jellegzetes látvány:

Majd a kastély hátulról:

Hazafelé az első téren egy népes fúvós zenekar zenéjére indultunk:

A több, mint három órás séta után már nem volt kedvünk bemenni a belvárosban enni, ezért inkább hazajöttünk, s Wang mesternél tett látogatásunkat ismételtük:) Ezúttal sem csalódtunk. Serpenyős zöldséges csirkét, illatos omlós csirkét (ennek a receptjét, aki tudja, kérem kommentelje be) és tojásos zöldséges rizst ettünk. Desszertnek megint sült banánt választottunk. Két üdítőt ittunk még, s fizettünk borravalóval 5000 forintot. Kellemes helyen, gyors kiszolgálással, nagyon megérte.

Vasárnap pedig, ahogy már több gasztoblogger előttünk, mi is megkezdtük a grill szezont. Ugyan nekünk sajnos nincs teraszunk/erkélyünk/udvarunk, de azért a benti kis kőlaposon is jól esett:) Mivel a grillezés kemény férfimunka, hát KáeM csinálta (baconba tekert csirkemell falatok voltak). Amíg ő sütögette a pecsenyéjét, én elkészítettem a salátát. Bajor paraszt kenyérrel eszegettük meg végülis. Desszertnek pedig friss gyümölcs (eper) és némi jégkrém volt. Vacsorára pedig pizzát készítettem Dolce Vita receptje alapján. Én a mozzarellán kívül tettem még rá vékonyra szeletelt paraszt sonkát és néhány karika lilahagymát is, dekorációnak pedig koktélparadicsomot. Tudom, hogy az igazi pizzán elvileg nincs más, csak a szósz és a sajt, de egyrészt így szeretjük, másrészt Olaszországban olyan érdekes feltétes pizzákat láttam, hogy az elképesztő. Ott ettem krumplis pizzát, mármint a feltét volt krumpli a sajt mellett.

Heti egyperces 5.

"A ló: Önteltség nélküli nemes jellem; Irigység nélküli barátság; Hiúság nélküli szépség. Szolgálatra kész,mégsem szolga."

/A kép innen/

VKF! XXIV. – Kelesztő tál és foszlós kalács

Mikor megláttam az aktuális VKF kiírást az első gondolatom az volt, hogy zseniális, a második meg az, hogy „úristenhogyanmiveljézusomezannyirajónemakarokkimaradnidemégismivel” hát tekintettel arra, hogy most ezt a bejegyzést írom, úgy tűnik, hogy nem maradtam ki. A gondolatoknál elsőre a sodrófám (sodrófácskám) jutott eszembe és a naan, de mivel ezutóbbi már szerepelt a blogon (meg fotón az előbbi is), hát nem választhattam. A következő a szuper mixer lett volna, amit KáeMtől kaptam karácsonyra. De aztán leesett, hogy bár tényleg nagyon imádom a mixer, nem az a legkedvesebb konyhai eszközöm, tárgyam, ha úgy tetszik. Kettő azonos rangú van, mind a kettő Tupperware termék. Az egyik egy zöldséghámozó, a másik egy kelesztő tál. A játékban a kelesztőtállal veszek részt, tekintettel a húsvétra, de azért a zöldséghámozó történetét is elmesélem, mert aranyos – remélem ezért nem kapok ki;)

A tárgyak leírása:
Zöldséghámozó – meglepő módon zöldséget lehet vele hámozni:)) Meg egyébként nagyon vékonyra szeletelni is.
Kelesztő tál – egy hermetikusan zárható műanyag, fedővel rendelkező 2,75 literes narancsságra tál. Tésztagyúrásra használom, nem csak kelt tésztához.

A történetek:
Zöldséghámozó – az első darabot még anyukámmal vettük közösen. Nagyon megszerettem, élvezetté vált vele minden zöldség tisztítás. Olyannyira, hogy mikor KáeM-mel még a kollégiumban összeköltöztünk vittem is magammal. (egyébként az első közös tulajdonunk is teljesen konyhacentrikus hozzáállásunkat mutatja, mert egy sajtreszelő volt). Sokat használtam a koleszban, míg egyszer csak nem találtuk. Mindent felforgattunk érte, de nem lett meg. Már azt hittem véletlenül kidobtam, vagy ellopták. Tudni kell, hogy akkor már velünk lakott két szőrmedömper. Aztán egy szép napon nyomtatni akartunk valamit, de elakadt a papír a nyomtatóban…vagyis nem is a nyomtatóban, hanem a benne elrejtett hámozóban. Nagyon megörültem, hogy meglett, mert nem olcsó (mint ahogy egyik Tupperware termék sem). Aztán még itt Pesten az albérletben is azt használtam sokáig, mígnem egyszer újra eltűnt. Felforgattam érte az egész lakást, a nyomtatót is, de nem lett meg. Feltételezem, hogy véletlenül kidobtam. Néhány héttel az elvesztése után megkaptam az újat, amit azóta is boldogan használok, nagyon-nagyon vigyázva rá. (Sajnos a régiről nem találtam képet, de az még nem ebből a fajtából volt, hanem kék volt és a nyelén volt egy kis szív, amin ha a húslevesben egyben főtt répát áthúztam, akkor klassz szív alakú répát lehetett varázsolni)

Kelesztő tál – ebből is volt alkalmam már megismerni, kipróbálni egyet, az anyukámét. Nagyon szerettük. Szerintem tényleg gyorsabban kel benne a tészta, de tisztában vagyok vele, hogy ezt sokan vitatják. A lényeg, hogy én nagyon szerettem használni. Anyunak a rendes nagy méretű van, nekem egy kisebbet vettünk már KáeM-mel együtt. Pécsett a Plázában volt egy Tupperes stand, ahol megállítottak a nagyon kedves néni és rábeszéltek erre. Kettő darab volt, egy akciós változat, ami kicsit kisebb, mint a normál és persze lényegesen olcsóbb. Hát mind a kettőt megvettük (a másodikat anyósomnak, aki akkor még nem volt az anyósom, de ez most mindegy is). A kollégium óta hű társam. Nagyon szeretem és annak ellenére, hogy kisebb a normálnál, nekem még csak egyszer bizonyult kicsinek, de akkor egy kiló lisztből készült a naan, szóval meg is értem.
Én egyébként minden tupperes termékemmel elégedett vagyok, és van pár ilyenem, de nem szeretnék senkit meggyőzni.

A recept: tekintettel a tárgyra már eléggé behatárolt volt. De még két – magamnak szabott – kritériummal is szűkült a választható receptek köre. Ha már történet, akkor olyan receptet akartam, aminek szintén van története és ha már húsvét, akkor legyen valami kapcsolat. Így esett a választás a pótnagymamám, alias nagynéném foszlós kalácsára.

Jó volt a tavalyi húsvéti kalács, de nem az igazi. Saját nagymamai recepttel nem büszkélkedhetem, nem is emlékszem, hogy ettem-e valaha a nagymamámnál valamit (csak az anyai nagymamám érte meg az ifjabb gyermekkoromat), receptet semmiképpen nem szereztem tőle egyet sem:( De apukám legidősebb nővére volt a pótnagymamám, tőle sokat tanultam a konyháról, onnan is főként a süteményekről. Hozzá nem tud az ember olyan váratlanul beesni, hogy ne legyen legalább egy féle süteménye. Karácsonyra gyárat is nyithatna:) De most húsvétra sütöttem meg a kalácsreceptjét. Bevallom, amióta blogolok, azóta nagyon megnőtt a szemben a családi receptek értéke, ami adott esetben lehet, hogy csak egy apróságban más, mint a neten megtalálható 1000 másik recept, de nekem pont az az apróság fontos. Így hát most ez lett a húsvéti kalács, tökéletes lett.

Foszlós kalács
Hozzávalók: 45 dkg finomliszt, 3 csapott evőkanál kristálycukor, 1 tojás + 1 a kenéshez, 1,5 dl tej, 5 dkg vaj (!), 2,5 dkg élesztő, csipet só, esetleg mazsolaElkészítés: Az élesztőt a tej egy részében némi cukorral felfuttatjuk, majd hozzáadjuk a sóval és cukorral elkevert liszthez. Nem keverjük össze, csak a liszt közepébe fúrt lyukba öntjük, majd állni hagyjuk egy bő 10 percet. Közben a maradék tejben felolvasztjuk a vajat, majd hozzáadjuk a lisztes masszához, a tojással együtt. Alaposan kidagasztjuk. Meleg helyen, letakarva egy órát kelesztjük. Ezután háromfelé szedjük, és összefonjuk. Margarinnal kikent tepsire fektetjük és letakarva meleg helyen 30 percet kelesztjük. Ezután felvert tojással megkenjük és 200 fokon arany barnára sütjük. (A második adagot sütőzacskóban sütöttem, az állagra még az elsőnél is tökéletesebb lett:))

Képek

Anyósomtól kaptam az alábbi képeket, szerintem nagyon aranyosak.

Végső elkeseredés

A bárányok hallgatnak

Akciós zsemle

Delfin

Édesvízi sport

Elemi ösztön

Életút

Hóvirág

Ízlik

Káposztafej

Kis ház a prézlin

Kolduskenyér 1.

Kolduskenyér 2.

Kordonka

Körtemuzsika

Krump-Lee

Liszt Ferenc

Narancsbőr

Stílusosan

Szabadalom

Tojásded

Vadalma