Az első kovászos kenyerem

Lelkesen kísérletezem a DNK személyünkre szabott verziójának kialakításával, mert igazából szerintem munka mellett az az ideális házi kenyér. De azért hétvégén jut idő ilyesmi csodákra is. Több blog – főként a kenyérguru Limara - olvasása és nézegetése (nyálcsorgatás) után már nem volt kérdés, hogy előbb utóbb eljön a pillanat, a végső lökést pedig Andici adta meg így nagyvonalakban az ő receptjét követtem.

Reggel a Forma 1 rajt előtt készítettem a kovászt: 5 dkg finom és 5 dkg réteslisztet szitáltam a tálba, belemorzsoltam egy csipet friss élesztőt (kb. egy nagy ujj körömnyi darabkát), adtam hozzá egy kávéskanál barnacukrot és egy teáskanál ecetet, majd bő 1 dl vízzel alaposan összekevertem és a pulton hagytam várakozni, dagadni.

Déltuán hozzáadtam: 15 dkg finom lisztet, 15 dkg réteslisztet, 1 teáskanál sót, kb. 0,7 dl vizet
Ezután alaposan átdagasztottam (a vizet fokozatosan adagolva), majd pihentettem és ezt megismételtem kétszer. Ezután formáztam meg a kenyeret, bevágtam a tetejét, bezacskóztam és megkelesztettem (kb. 1,5 óra volt meleg helyen). Ezután lekentem vízzel a tetejét, a zacskót bekötöttem és a forró sütőbe toltam (mivel most használtam először sütőzacskót, így nem mertem annyira forróra venni a sütőt, csak 150 Fokra, amit később 200-ra fokoztam) és addig sütöttem, míg a hústűt beleszúrva nem ragadt a tészta és a külseje is szép színt kapott. Mikor kivettem a sütőből és a zacskóból, rácsra tettem egy rövid időre, tényleg rövid idő volt, mert alig bírtuk kivárni:$ A kész kenyér ebből az adagból jó fél kilós lett.

Az alábbi képek látható csülöknek volt a kísérője némi csípős savanyú almapaprikával kiegészülve.