Dödölle

Ezzel az étellel étlapon akkor találkoztam először, amikor a szüleim beköltöztettek a kollégiumba és utána elmentünk ebédelni (Zalaegerszegen volt a főiskola). Bevallom középiskolás főzésgyakorlatig azt hittem, hogy ez a fogás csak a népdalban létezik, ott tanultunk róla, de el nem készítettük. Az étteremben sem én voltam a bátor, hanem az apukám. Én csak csentem a tányérjáról. Aztán megismerkedtem KáeMmel és az ő zalából származó családjával, s ezzel együtt néhány tipikusan zalai étellel (mint a lecsó, amiről már írtam, hogy az otthoni változatot nem is ettem meg). A dödöllét is sokat emlegették, bár nem kóstoltam az ő előadásukban. Legutóbb pár napja említette anyósom, hogy készített a Mama. Aztán sógornőm – a ki sem mondott gondolatomat kitalálva – feltette a blogjára a Mama receptjét. Én pedig elkészítettem, először, de biztosan nem utoljára. Kategóriáját tekintve a nem fotogén, de finom egységbe sorolhatjuk.

Dödölle
Hozzávalók: 50 dkg burgonya 25 dkg liszt, 1-2 fej vöröshagyma 1 pohár tejföl só olaj
Elkészítés: A burgonyát annyi sós vízben megfőzzük, amennyi éppen ellepi. Ha puhára főtt saját vizével összetörjük és annyi lisztet adagolunk hozzá – állandóak kevergetve – amennyit felvesz (ne legyen ragacsos, csomós). A felaprított hagymát kevés olajon megpirítjuk ,majd a krumplis masszát evőkanállal beleszaggatjuk. Kicsit megpirítjuk és tejföllel tálaljuk.Az enyém több lisztet bírt volna, így kicsit ragadt, szóval a fenti mennyiségek, erősen irányadóak, érzésre kell készíteni.