2008. december 5., péntek

Nászutunkról – kulináris szemmel (is)


Hogy hű legyek önmagamhoz za egyiptomi élménybeszámolót ezzel a témával kezdem, de még több fog következni, nem csak az én „tollamból”. Az utazásnak nagy várakozásokkal néztünk elébe, én különösen. Több álmom is teljesülni látszott egyszerre: életem első repülős utazása és mindjárt Egyiptomba, ahová már az első Egyiptomról szóló történelem óra óta vágytam.

A vágyak fokozódtak, kiegészültek az évek során. Most már nem csak történelmi szemszögből voltam kíváncsi, hanem gasztronómiailag is. Voltak félelmeim, lévén nem nagyon kedvelem a halat. Nos hát alaptalannak bizonyult az aggódást. Volt ugyan minden vacsora kínálatban egy fajta hal, de ezzel vége is volt a tenger nyújtotta étkezési lehetőségeknek. Na de inkább szépen sorjában.


All inclusive ellátás keretében voltunk, amit mindenkinek nagyon jó szívvel tudok ajánlani, ha az ideje nagy részét a szállodában és annak létesítményeivel tölti. (Szálloda elhagyós napokra van lehetőség csomagot kérni, de azért az igencsak szegényes)


A kínálat már a reggelinél igen komoly volt. A normál reggeliként tálalt finomságokon kívül számtalan melegétel is várta az éhesen ébredőket. Mi inkább a kontinentális jellegű reggelik mellett döntöttünk. Kipróbálva a sok-sok féle és nagyon ízletes péksüteményeket. Álladó vendége volt a reggelinknek a fügelekvár, ami nagyon szerelem lett (magáért a fügéért egyikünk sem rajong kimondottan). Kipróbáltuk mind a két féle kínált felvágottat – tényleg csak kétféle volt. Illetve a sajtokat, melyekből szintén nem volt nagyobb választék. A félkemény sajt nagyon finom volt, talán valamiféle goudához tudnám hasonlítani. A feta jellegű sajt viszont már érdekes volt, mert nem volt sós, sőt inkább édeskés. A pizzán, illetve a töltött lepénykenyérben pedig kecskesajtot adtak, ami maga volt a mennyország…persze reggelinél a kenyérke játszott csak. Kipróbáltam egyik reggel egy kőrözöttre hasonlító krémet. Nos ezt töredelmesen bevallom nem tudtam megenni, mert olyan édes volt, hogy fúúú. Később rádöbbentem, hogy valószínűleg nem kőrözött volt, hanem inkább édes krémtúró (lekvárral kikeverve). Mindenesetre egyik reggel sem maradtunk éhen.


Ebédet több helyen is lehetett fogyasztani a szállodában a tenger part melletti étteremben „könnyebb” fogásokat a la carte rendszerben, míg a főétteremben svédasztalon bőséges választék volt. A főéttermet egyetlen egy nap próbáltuk ki, de az túl soknak bizonyult, így a többi napon – amikor egyáltalán a szállodában ebédeltünk – akkor a parti kínálatból ettünk, többnyire pizzát. Aminek a pizzához csak messziről volt köze. Valójában egy normál lapostányérnyi lepénykenyér tészta némi paradicsomos kencével és isteni kecskesajttal megszórva kemencében kisütve. Választhattunk volna még koftát – a helyi fasírt, salátát, sült krumplit, rizst.


A vacsora ismét a főétteremben került tálalásra svédasztalos rendszerben. Akinek ez esetleg nem felelt meg választhatta az a la carte éttermet is, bár ez csak egy este volt ingyenes, a további alkalmakkor fizetős rendszerben üzemelt. Nekünk megfelelt a svédasztalos változat. A vacsora minden este valamilyen téma szerint készült (volt francia este, olasz, kínai…stb.). Ennek a valóságban azért komoly jelentősége nem volt. Minden este volt tészta sarok, ahol az egyéni kívánalmaknak megfelelően készítették elő a tésztákat. Ezen kívül mindig készült frissen valamilyen édesség, főként palacsintaszerűek, illetve töltött lepénykenyér (sajttal, hússal, párolt zöldségekkel, friss fűszernövényekkel). Én több este már az előbbi kettővel elégedett voltam. Káem főként a húsokat vadászta, amivel kapcsolatban azért volt hiányérzetünk. Marha, csirke, esetleg bárányhús volt a választékban, nem igazán változatosan elkészítve. Marha roston mártással, a bárány egyben sütve, vagy főzve, szintén mártással (sokszor a mártást a ketchup képviselte). A csirke képviselhette volna a változatosságot, de azt meg majdnem minden este rántva kínálták, esetleg a rántás előtt töltötték valamivel, és kizárólag combot használtak. Se melle, se szárnya. :( Káem kóstolta a halakat, több kevesebb elismeréssel nyilatkozott róla. Összességében hiányoltuk a változatosságot, a helyi specialitásokat, illetve a fűszereket. Éhen nem maradtunk, de volt, hogy a vajas kenyér adta a jóllakottság érzését. Jaj, majdnem elfelejtettem, egyik este volt grillezett marhamáj, amiből én nagyon jót lakmároztam – ez Káemnek maradt ki, hiszen ő nem szereti a májat. Marhát én is most ettem először, de nagyon tetszett.


Desszertekről nem is tudom mit írhatnék. Kimeríthetetlen és végigkóstolhatatlan volt a választék minden étkezésnél. Megtaláltuk a tipikus töményen édes arabos édességeket, az angolos pudingféléket, kocsonyákat, az amerikai jellegű gyümölcs pitéket, de habosan franciás és krémes olasz finomságok is voltak. Személyes kedvencem a mini banán volt, ami nem készített finomság, hanem adottság:D Bátran kóstoltam másfajta gyümölcsöket is: narancs – száraz volt, ha ez értelmezhető egyáltalán, guavet- hát, ez sem lett kedvenc, és adtam egy újabb esélyt a gránát almának is, még mindig nem szeretem igazán. Utóbbival kapcsolatosan viszont érdekes tapasztalat volt, hogy ott mennyivel nagyobbak, mint a nálunk kaphatóak.


Az italokkal kapcsolatosan főként az alkoholmentesekről tudok nyilatkozni. Próbáltunk pár koktélt, de mivel nem kápráztatott el inkább alkoholmentesen folytattuk. (kevés az engedélyezett alkoholfajta: rum és helyi sör, két féle bor és talán még egy fajta tömény, de arra már nem emlékszem pontosan). Főként szénsavmentes italokat ittunk mangó, ananász, fekete szemes gyümölcs elnevezésben. Nem az itthoni rostos üdítőket kell elképzelni inkább mintha szűrtek lettek volna. Az abszolút kedvenc a fekete szemes gyümölcs volt. Teából lipton yellow labelt kínáltak csak és kizárólag. Én nagyon hiányoltam a hibiszkusz teát – amit a helyiek hidegen isznak és karkade- nak neveznek, illetve a menta teát amit viszont melegen és elég cukrosan. Előbbit Kairóban kóstolhattuk meg egy parfümboltban (ahol azt mondták róla, hogy a férfiaknál impotenciát okoz, ezért nekik csak óvatosan), utóbbit a szállodában kapta Káem egyik este, amikor a pincérnek a pocakfájására panaszkodott – utána másik pincérnél már nem sikerült szerezni, pedig szerettünk volna. (Sima menta leveleket kapott, némi útmutatással, hogy hogyan készítse el:))


Természetesen nem térhettünk haza némi gasztro jellegű szuvenír nélkül. Nagyon kevés időnk volt a Kairói bazársoron, így lemondóan suhantam el a fűszeresek mellett. Aztán amíg én a kollegának és magunknak szánt nasit beszereztem – pirított mézes szezámmagos mogyoró, ami hamar függőséget okoz – addig Káem elsuhant és vett egy nagy adag fahéj rudat és egy méretes zacskó sáfrányt. Imádom:D Na nem a fűszereket, hanem a beszerzőt. Hogy mikre fogom felhasználni még nem tudom, de majd kitalálom. Amit még szerettem volna vadászni az a kardamom, de majd legközelebb.

Az első két képen látható dekoráció zöldségekből készült, és élőben még mutatósabb volt. A guave képe pedig innen származik, mert én elmulasztottam a desszertek és gyümölcsök fotózását.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Printfriendly