Egyiptomról úgy általában

Ha már a gasztronómiai és neckermannos beszámolón túl jutottunk, hát jöjjön most az általános vélemény – szerintem nem lesz rövid és lesznek benne átfedések az eddigi történetekkel:P

Nem is tudom hol kezdjem, talán legcélszerűbben az elején. Nekem ez volt életem első repülős utazása, így hát komoly elvárásaim volt. Nem beszélve az Egyiptom iránti vágyról. Nos a repülés tényleg fantasztikus volt, a pilótánk nagyon ügyes. Szinte az egész utat végig fotóztam:) Reggel 9 körül indult a gépünk és délután 3 után valamivel szállt le Hurghadán. Itt a reptéren gyors vízumintézés, illetve a transzfer felkutatása, majd irány a szálloda. A helyiek „vendégszeretetével” és baksis iránti vágyával abban a pillanatban szembesültünk, hogy kitettük a lábunkat a repülőtér épületéből. Próbáltunk ellenállni a rohamnak…többé kevésbé sikerült.

A szállodában nagyon kedvesen fogadtak, kaptunk rögtön hűsítőt, pillanatok alatt elkísértek a szobánkba, ami sajnos nem volt tökéletes, tekintettel arra, hogy nászutasként két különálló ággyal rendelkező szobát kaptunk. Semmi gond, némi borravaló pillanatok alatt megoldotta a problémát és pár perccel később már a franciaágyas szobánkból szemlélhettük a tengert. Eddig már nagyon éhesek voltunk, így igyekeztünk az étkezési lehetőségeket gyorsan felderíteni, de tápanyag helyett, csak a magyar animátor lányokat találtuk meg…akiknek elvileg az ajtóban kellett volna várnia minket:( Sebaj, levadásztuk őket és kértünk is egy gyors tájékoztatót. Nos aranyosak és kedvesek voltak, de érdemi információval nem szolgáltak, mert amit mondtak az vagy nem volt hasznos, vagy nem felelt meg pontosan a valóságnak. Mivel a pocak üres maradt, a vacsoráig pedig még sok időnk volt, hát felfedeztük a szállodát, belemártottuk a talpunkat a tengerbe, majd felfrissültünk a vacsihoz és még előtte megszemléltük a szálloda saját bazársorát. Itt ismét ránk törtek a helyiek a vendégszeretetükkel és ugyan több üzletbe való betérést sikeresen hárítottunk, a parfümolajos boltosét nem sikerült. Nem ragozom sokáig, olyan ügyesen adott el nekünk egy adag parfümöt, hogy szinte észre sem vettük. :) Az árakkal nem voltunk tisztában, de azért a felére lealkudtuk, s mint később kiderült nagyon jó áron vásároltunk.

Vacsora után folytattuk a felderítést, majd részt vettünk a mini discoban – na nem azért, mert mininek érezzük magunkat, hanem mert ez volt a műsor előtt (jelzem minden nap volt a műsor előtt és minden nap ugyanaz volt…a végére már kívülről tudtuk és azért eléggé untuk is a zenéket). A műsor minden este más volt, több napon a helyi animátor csapat szórakoztatta a vendégeket (kabaréval, társastánc bemutatóval, színdarabbal), másik napokon vendég művészek jöttek, így volt egyiptomi táncshow, illetve Afrika-show is. Az esti programok szinte minden este így alakultak, hogy vacsora után, séta, majd a műsor, utána pedig még elmentünk a bárba kicsit zenét hallgatni, iszogatni. Elvileg volt disco is minden este, de oda nem szálltunk be, hiszen többnyire kb. ketten voltak rajtunk kívül.

Másnaptól beindult az igazi nyaralós élet, jött egy nap a tenger parton a 3S jegyében (Sonne-napfény, Sand-homok, Stand-tengerpart). Meg állapítottuk, hogy egyikünk sem a 3S típusú nyaraló, így délután az idegenvezetővel már a további napok aktívabb programját egyeztettük. Jelzem esélyünk sem volt a programtalanságra, mert a szállodában is folyton letámadtak a helyiek, hogy velük menjünk kirándulni, snorkelezni…stb. programokra. Hát nem mentünk. A neckermann kínálatából válogattunk. Összességében négy program érdekelt minket: Kairó, Búvárkodás, Beduin éjszaka (dzsiptúra a sivatagban, majd csillaglesés) és esetleg Luxor. Nos ebből kettő valósult meg, az egyikről önként mondtunk le, a másikról kényszerből.

Mindjárt másnapra a búvárkodás volt előirányozva, amiről jövünk majd egy részletesebb beszámolóval, itt és most csak annyit, hogy csodálatosan éreztük magunkat, nagyon megtetszett a búvárkodós világ. Olyannyira, hogy a Luxori programot le is cseréltük még egy nap búvárkodásra.

Kairó már érdekesebb és részletesebb történet, mert hogy csalódás a köbön. Kezdetnek a körülmények: Hurghada 450 kilométerre van Kairótól, az út a sivatagon vezet át és kizárólag csak konvojban szabad menni rajta. Mi éjjel fél egykor szálltunk be a buszba, a konvoj háromkor indult, a fennmaradó időben Hurghadán rallyztunk (hogy miért rally…na majd erről KáeM mesél) a szállodák között. Az odaúton egyszer álltunk meg pisilni, ami tekintettel a 6 órás menetidőre nem annyira vicces, szóval inkább nem ittunk. Próbáltunk aludni, amennyire egy extra kényelmetlen buszban lehet, egy olyan országban, ahol már hajnali 5 magasságában teljesen világos van. 9 körül érkeztünk meg Kairóba, ami iszonyatosan szmogos és koszos volt. A szmogosság mértékét azzal tudom jelezni, hogy a piramisuk lábánál állva csak fátyolosan láttuk a tetejüket. Sajnos az egész napra jellemző volt, hogy folyamatosan rohantunk, sehol sem volt igazán időnk. Így gyors fotózás és fél órás idegenvezetés után el is hagytuk a piramisokat. Még egy negyed órát eltöltöttünk a szfinx társaságában, majd egy igazi parfümgyár és bolt következett, ahol kaptunk frissítőket, majd bemutató következett, utána pedig vásárolhattunk is, de nem volt kötelező (persze nem fogtuk vissza magunkat), majd rohantunk ebédelni. (Egész Egyiptomi tartózkodásunk alatt ez volt a legfurább étkezésünk, csak süteményt ettünk, mert a svédasztalon egyéb biztatót nem találtunk, viszont a sütemények nagyon finomak voltak.) Következett az Egyiptomi Múzeum, ahol vége kicsit volt ideje az idegenvezetőnek kibontakozni. Nem mondom, hogy ő volt az idegenvezetők királynője, de annyira nem volt rossz. A múzeum után indultunk a bazárba, ahol a közlekedési káosznak „hála” nagyon kevés időnk jutott csak. Itt kiemelkedően jól teljesített az idegenvezetőnk, mert nem engedte, hogy az arabok lerohanjanak. Ekkora már rendesen besötétedett, így indultunk is vissza Hurghadára. Visszafelé, már nem érvényes a konvoj szabály, így ezerrel döngettünk és megállás nélkül (!) tettük meg az utat. Mi ezen a napon összesen kb. fél liter folyadékot mertünk meginni, aminek másnapra meg is lett az eredménye:( Természetesen az utazás vége felé finoman jelezték, hogy illik némi borravalót adni a sofőröknek, bár ezt itt kivételesen nem is bántuk, mert nagyon örültünk, hogy olyan nagyon siettek vissza velünk.

Egy pihenős nap következett, ami ránk is fért a 24 órás buszozás után. Ezután ismét egy csodás búvárkodós nap, amikor még delfinekkel is találkozunk. Csaltak búvárkodni másnapra is, de azt már elpasszoltuk, mivel nem igazán voltunk jól a Kairói szörnyűségek óta. A fennmaradó napokat a pihenés, fotózás jegyében töltöttük.

A végső konklúzió nem éppen pozitív, inkább talán semleges. Nem Egyiptom az az ország, ahová feltétlenül visszavágyom, annak ellenére, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Túl sok volt a negatív élmény, ami főnként a helyiek igénytelenségéből adódó koszból, higéniai hiányosságokból, illetve túlzott „vendégszeretetéből” adódott. Persze a másik oldalon ott van a Vörös-tenger csodálatos világa, ami nagyon komoly vonzerő továbbra is:) Szóval valójában magam sem tudom eldönteni, hogy mit is érzek ezzel az utazással kapcsolatosan.