2012. április 30., hétfő

Heti egyperces 2012/18.


KorunK paradoxona
(George Carlin - The Paradox of Our Time)

Nagyok a házaink, de kicsi a toleranciánk.
Szélesek az útjaink, de szűkek a nézeteink.
Többet fogyasztunk, de kevesebbünk van. Többet vásárolunk, és kevesebb az örömünk.
Nagyobbak a házaink, és kisebbek a családok. Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.
Több az oktatás, de kevesebb az értelem. Több azismeret, és kevesebb a megértés. Tele
vagyunk szakértőkkel, de tele vagyunk problémákkal is.Több az orvosság, de kevesebb az
egészség. Túlsokat dohányzunk, túl sokat iszunk, felelőtlenülköltekezünk. Hamar felidegesítjük
magunkat, későn fekszünk le, és reggel fáradtan ébredünk. Túl keveset olvasunk, ritkán tekintünk
a távolba, és ritkán imádkozunk.
Megsokszoroztuk az anyagi javainkat, de közbenelfogytak az értékeink. Túl sokat fecsegünk, de
túlkeveset szeretünk, és túl sokszor gyűlölködünk.
Tudjuk azt, hogy hogyan teremtsük elő az élethez szükséges dolgokat, de nem tudjuk, hogy
hogyan is élünk valójában.
Könnyebben jutunk el a Holdba, mint a szomszéd ajtajáig.
Meghódítottuk a világűrt, és nem látjuk a bennünk rejlő űrt. Egyre nagyobb, de nem jobb dolgokat
viszünk végbe.
Tisztítjuk a levegőt, és szennyezzük a lelkünket.
Az atomokat szét tudjuk rombolni, de előítéleteinket nem.
Többet írunk, és kevesebbet tudunk. Többet tervezünk, és kevesebbet érünk el. Megtanultunk
gyorsnak lenni, de nem tudunk várni.
Egyre újabb számítógépeket készítünk, amelyek egyre több információt tárolnak és számtalan
másolatot küldenek szét a világba, de egyre kevesebbet beszélgetünk egymással.
A gyors étkezés és a rossz emésztés, a nagyra nőtt emberek, és a kisszerű lelkek, a könnyű
profitszerzés és a nehéz emberi kapcsolatok korszakát éljük.
Nagyobb a családi jövedelem, de több a válás.
Egyre szebbek a házaink, és egyre több a szétrombolt otthon.
Eljött a gyors utazások, a „használd és dobd el” árucikkek, az egy éjszakás kapcsolatok és a
túlsúlyos emberek korszaka.
Eljött a mindentudó tabletták korszaka: stimulálnak, megnyugtatnak, megölnek bennünket.
Olyan korban élünk, amikor fontosabb, hogy valamit a kirakatba tegyünk, mintsem hogy
használjuk, amikor a modern technika egy ilyen üzenetet szét tud vinni az egész világba, és csak
rajtunk áll: megváltoztatjuk az életünket, vagy töröljük az üzenetet.
Emlékezzetek arra, hogy adjatok több időt a szeretteiteknek, mert ők nem lesznek mindig veletek.
Szóljatok egy jó szót azokhoz, akik most őszinte rajongással néznek fel rátok, mert ezek a
csöppségek hamar felnőnek, és nem lesznek többé veletek.
Öleljétek meg a körülöttetek lévő embereket, mert ez az egyetlen olyan kincs, ami a szívből jön,
és nem kerül semmibe.
Mondjátok el szeretteiteknek, hogy mennyire szeretitek őket.
Egy puszi, egy szívből jövő ölelés minden rosszat elfeledtet.
Fogjátok meg egymás kezét, és élvezzétek ki azokat a pillanatokat, amikor együtt vagytok, mert
eljön az a nap, amikor ezek az emberek már nem lesznek mellettetek.
Találjatok időt arra, hogy szeressétek egymást,
hogy beszélgessetek egymással, hogy elmondhassátok mindazt, amit el szeretnétek mondani.

Az életet nem a lélegzetvételek számával, hanem a lélegzetelállító pillanatok számával mérjük.


Ezeket a gondolatokat egy amerikai színész,
George Carlin fogalmazta meg, felesége halálakor.
/Egyenlőre nem találtam érdemben illeszkedő képet...talán majd egyszer/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Printfriendly