Nem első látogatásunk volt a kézzel evős, félhomályos étteremben és biztosan nem is az utolsó. Korábbi látogatásainkkor mindig egyik ismerősünkkel voltunk, aki általában a leülés pillanatában közölte, hogy felesleges is megszemlélnünk az étlapot, mert úgyis sokszemélyes tálat fogunk enni. Volt olyan, hogy négyen hatszemélyeset....mondanom sem kell, hogy még utána három napig ettük a maradékot. De vissza a mostani látogatáshoz.
Szegedi kirándulásunk nem éppen úgy sikerült ahogy terveztük, a keresztbe-kasul feltúrt város nem vonzott annyira, hogy nekiálljunk éttermet keresni, így inkább haza jöttünk és gyors Zsebi etetés után le is vonultunk a félhomályba. Gyerek csendesen szunyókált. Mi nyugodtan böngésztük az étlapot, majd végülis, hogy mindenből kóstolhassunk ami megtetszett egy három személyes tál mellett döntöttünk, azzal a felkiáltással, hogy jó is lesz, szombaton nem kell főzni (lakóparki örökbefogadó faültetés a program). Ki is hozták a szépséges tálat (jobb minőségű képeket lehet találni a
honlapon), éppen belemelegedtünk volna a "zabálásba" midőn éles hangon jelezte kicsi fiúnk, hogy ő is ott van és foglalkozást igényel. Mivel múlt héten pont ugyanezt csinálta Wang Mesternél is, tudtuk, hogy innentől nincs tovább nyugodt étkezés, így felváltva sétálgattunk vele kicsit, majd kértük a csomagolóanyagot, mert hogy itt a vendégnek magának van lehetősége elcsomagolni amit magával szeretne vinni. Amíg én pakolásztam, KáeM és Zsebi fizettek, majd távoztunk.
Az étterem nem olcsó, ahogy látható a honlapon, de mindenképpen kipróbálásra érdemes mindenkinek akit nem zavar, hogy kézzel kell enni (kanalat, kést és előkét adnak alapból, a villát külön kell kérni - mi nem szoktuk). A mostani tálon az alábbi fogások voltak, zárójelben a dekódolást is megadom):
- Szent grill (Szent Grálból iszom borom, közben csirkém marcangolom),
- Kard a mellbe (Baromfinak mellyét jóféle gyümölcsökkel, almával, banánnal tuzdelve nyárson pirongatom, mézzel, gyümölcsel, fánkkal tálalom),
- Erdészné nyársa (Nyársamra rángatom kertemnek legjavát, szárnyasnak mellyét, uborkát, gombát s ôsi sajtok mártásával kínálom),
- Sir Vincent bája (Vöröskáposztával elnémított liba combját sütôben pirítom amíg jólesik),
- Aprók szárnya (Tiknek szárnyait kéjjel levágom, szalonkával burítom, sütôben forgatom),
- Szerzetesek étke (Kocának csülke ropogósra sütve, burgonyával, hagymával meglepve...),
- Merlin kosara (A marha legjavát csíkokra szabdalom, s kegyelmed kosarába csípôsre varázsolom, jó étek!),
- Guinevere palástja (A szarvasnak legjavát palástba burkolom, s a steaket áfonyával, burgonyafánkkal elibéd tálalom)
A mennyiséget tekintve, mi ketten háromszor laktunk jól belőle:) Bár kimondottan jól esett volna ott helyben frissen degeszre enni magunkat, de hát a kicsi fiúnk vigyáz a vonalainkra.
Amúgy nagyon hangulatos és igyekeznek mindenben korhűek lenni (dekoráció, felszolgálók öltözéke, ételek). Gyors és pontos volt a kiszolgálás is, bár mikor beléptünk, akkor kicsit furcsán néztek ránk, kicsit úgy, mintha azt hitték volna, hogy nem tudjuk megfizetni az éttermet (tekintettel a Steve Jobs emléknapra mind a ketten fekete garbóban, farmerban és sportcipőben voltunk), azért szerencsére kaptunk asztalt (mivel ebéd és vacsora közötti időben voltunk nem is volt nagy a tumultus) és a megrendelt tálat is kihozták:) (A tálról mondjuk megpróbáltak lebeszélni, de már megszoktuk a tipikusan magyar: "van, de nem adok" hozzáállást, így csípőből hárítottuk. Mindezek ellenére elterveztük, hogy következő kimenőnk alkalmából kettesben is meglátogatjuk a helyet:)
