Vagy valami olyasmi. Éppen kifelé tepertem a kórságból, amikor megláttam a Zöldház oldalán. Sebaj, azért alkottam egy adagot, lévén sosem lehet tudni. S milyen jól jött most:) Anyósomon tesztelve aki nemhogy túlélte jó ízűnek minősítette, de határozottan hatásosnak érezte.
Házi neocitrán
Hozzávalók:
Kis befőttes üveg fedéllel
1 citrom, szeletelve (lehetőleg bio)
Méz
Szeletelt gyömbér (a citommal megegyező mennyiségben)
(Forró víz a teához)
Rakjuk az üvegbe a szeletelt citromot és a gyömbért, öntsük fel a mézzel. Rakjuk hűtőbe. Néhány nap múlva összeérik és fogyasztható.
A teához 1 kávéskanállal adjunk egy csésze iható hőmérsékletűre hűtött forralt vízhez (vagy forrásban lévő vízhez, kinek hogyan tetszik jobban). A gyógyméz 2-3 hónapig eláll a hűtőben.
Legközelebb azért ennél nagyobb üvegben készítem, meg olyanban, amiből könnyebb kiszedni fogyasztáshoz.
Fogyasztás közben Anyósom egyebkent az alábbi viccel szórakoztatott:
"Egy nő lóg lefele az erkélyről, már csak az ujjai hegye tartja. Fölötte áll egy pasi, és nézi. Az utcán egyre gyűlik a tömeg, és egyre izgatottabban figyeli a fejleményeket.
A tag az erkélyen egyszer csak odalép a kapaszkodó nőhöz, és mintha csikket taposna el , rálép a kezére és elmorzsolgatja az ujjait.
A nő lezuhan.
A tömegben kitör a lincshangulat.
Erre a férfi nyugodtan odalép az ekélykorláthoz és így szól:
- Uraim, nyugalom!
- Az anyósom volt!
A tömeg hirtelen elcsendesül, és eloldalog.
A feloszló tömegben egyszer csak felháborodottan felhorkan valaki:
- És még volt pofája kapaszkodni!!!!!!!!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.