2012. március 30., péntek

Mici néni két élete


KáeM munkahelyének szervezésében juthattunk el a József Attila színház előadására. Évica barátnőm - aki párjával a babysittelést is vállalta, amit itt is köszönünk nekik- figyelmeztetett, hogy a színház nagyon retro, így szerinte mellőzzem az estélyi ruhát;)


Telt ház volt egyébként, ami nyílván a darabban feltűnő számos illusztris színésznek (Esztergályos Cecília, Galambos Erzsi, Vándor Éva, Bodrogi Gyula, Háda János...stb. hogy csak a legismertebbeket említsem) is köszönhető volt. Az erkélyen kaptunk helyet, egészen jó kilátással avagy az előttem ülő bácsira azért ráfért volna egy fodrász. 


Előzetesen (A színház oldaláról...a képek többségét is innen csentem)
"„Nem várok holnapig...” – dübörög a jól ismert sláger a szomszédban, és Mici néni, barátnői sopánkodásától kísérten, immáron sokadszor veri partvissal a plafont. Hiszen ő fáradt, beteg, nyűgös, és még a lakás is beázik. Rehák doktor tanácsára elhatározza, hogy eltartási szerződést köt egy fiatal, gyermektelen házaspárral. Bokorék beköltöznek, élettel töltik meg a régóta lakatlan kisszobát. De az igazi fordulat akkor következik be, amikor megjelenik a színen Gál Alfréd, az egykori fiákeres, jelenleg Főtaxis régi hódoló. Mici néni kivirul: SZTK helyett motorozni jár; piruláit félredobva, konyakmeggyel kúrálja magát; és a bulizó fiatalok ostorozásáról lemondva, maga is a Budavár presszóban ropja. De ez a vicces, kalandos „kettős élet” nem űzhető sokáig. A megoldáshoz elég egy váratlan motordefekt és egy vízbe pottyant kalap..."


Az előadás egyébként jó volt, bár nálunk fiatalabbaknak nem igen mondana semmit. Rendezésileg volna mit javítani rajta érzésünk szerint. S akadt benne néhány fölösleges szinpadkép, de a színészek remekül játszottak. S olykor őket is magával ragadta a darab vidám hangulata, hiszen volt olyan pillanat hogy nem csak a nézőtér remegett a nevetéstől, hanem a szinpad is. A leglátványosabb ilyen Bodrogi Gyula és Galambos Erzsi egyik párbeszédénél volt (Összetetszik téveszteni a semmelweis ignáccal), amikor is az előadás pár pillanatra szünetelt a vinnyogva röhögő színészek miatt. Ezt mondjuk cseppetsem bántuk, hiszen kell egy kis idő a nevetéstől elhomalyosult szemek megtörlésére:D 

2 megjegyzés:

  1. Nekem a film a kedvencem,Kiss Manyival és Págerrel a föszerepben,ezért meg sem akarom nézni a színházban.
    Ök utolérhetetlenek!:))csak csalódás lenne...

    VálaszTörlés
  2. Erika! Megnézem a filmet is;) Én még bevallom nem láttam.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Printfriendly