avagy főzőkurzus Lucullus módra, Wangéknál. Régóta tervben volt, hogy jelentkezünk és kipróbáljuk magunkat a kínai konyha világában. Annyira régóta, hogy inkább nekiálltam itthon kísérletezni (végülis nem is volt annyira rossz;)). Na de a lényeg, hogy most (konkréten tegnap) végre eljutottunk. A&Cs párossal karöltve.
Kicsit korábban érkeztünk a Gizella utcába, így leültettek az étterem részen. Gábor hamar bemutatkozott és tájékoztatott, hogy tervezett 10es létszámunk 5-6-ra csökkent. Bevallom ezt annyira nem bántuk, főleg miután megláttam a helyiséget, ahol főzőcskéztünk. Egy kolléga késett, de érkezése után valóban 6-an lettünk. Kézmosás után levonultunk a "tankonyhába", ami mondjuk egy kisebb helység két kör asztallal (mellette Wang mester és barátai különbejáratú pókerterme…éppen játszottak;)). Mesterünk Kong volt, Gábor csak a magyar hangot szolgáltatta, ami mondjuk vicces volt, mert ő nem beszél kínaiul, Kong pedig magyarul nem igazán. Az asztalokon egyébként már elő volt minden készítve az estéhez, így miután kicsit bemelegedtünk, némi licsiborral és zöld teás süteménnyel, már hallgathattuk is a felvezető szöveget. Bevallom ez egy kicsit unalmasra sikeredett, kevéssé informatívra, persze ehhez nyilván hozzájárul, hogy nem laikus háziasszonyokként voltunk jelen. (Cs. hazafelé indulván jól fogalmazta meg: "Végülis megtudhattuk, hogy Kínában kínaiak laknak") Azt beszéltük, hogy kimondottan praktikus lett volna, ha a jelenlevők 2-3 mondatban bemutatkoznak, s elmondják, hogy miért is vannak ott, hiszen ezzel sok felesleges körtől megkímélhette volna magát Gábor.
A hosszas felvezetés után jött az érdemi rész. Ez minden fogásnál abból állt, hogy Kong elkészítette a fogást, Gábor közben mondta, hogy mit csinál és mit tesz éppen a wokba, majd kóstoltunk, ezután valaki összefoglalta, hogy mit is láttunk, végül pedig párosan elkészítettük a látott fogást. Három fogás és a konyhalátogatás volt a program, ami mondjuk jól elhúzódott, mert 18:30-tól lényegében este 10ig nyomtuk az ipart.
A fogások: Fokhagymás uborka szezámolajban - Csípős savanyú leves - Halaromájú sertés
Nagyon finom volt minden. A saját verziók is jól sikerültek. A Sertésünket Kong külön megdicsérte, hogy finom lett:D A maradékhoz kaptunk dobozokat, amiben el tudtuk hozni. Egyébként a leves és a hús volt kiemelkedően finom, az uborka kevésbé volt különleges. (Anyósomnak is ízlett, nála a leves nyert)
 |
| Wang mester konyhája;) |
A végén bejutottunk egy rövid körre a konyhába is, amit kimondottan különleges élmény volt.
A fogásokat szerintem itthon is reprodukálni fogom, így természetesen jönnek majd a receptek:) S tippek-trükkök szempontból mindenképpen kiemelt hasznossággal bírt az este:)
Mi a omlós csirke, kacsa, paprikás tojásos csirkén voltunk vagy két éve, de az akkor még a Keleti körül volt egy tankonyhán. Akkor emlékeim szerint maga Wang jött el, a mienket lecseszte, mert sokáig sütöttük :/ De mi sem tanultunk sok újat, csak hogy sütéshez nem kell spéci olaj (jó a vénusz is) és hogy venni kell egy normális lemez wokot és az igazi hatáshoz sajnos egy wokos tűzelosztó is kellene.
VálaszTörlésUtólagos engedelmetekkel egy étterembeszámolót lenyúltam - forrásmegjelöléssel természetesen - a blogotokról. Ha valami gond van ezzel kérlek szóljatok.
Üdv
Ja bocs, illetve még nem tettem közzé, de szeretném a Lao Sichuan-osat.
VálaszTörlésKicsicsipos! Köszi szépen:) Mi is reméltük Wangot, de nem kaptuk. Sebaj a hölgy mégis csak csinosabb volt;) Az étterembeszámolókat forrásmegjelöléssel nyugodtan viheted, használd egészséggel:)
VálaszTörlésholnap kiposztolom! Most látom lehet tumblr-re is megosztani, de azt hiszem átemelem, hogy ne csak a linketek legyen ott. Hátha nektek is hoz olvasókat, igaz még csak tíz körüli követőm van ;)
VálaszTörlés