2012. március 8., csütörtök

Kellékfeleség



Már megint egy olyan film, amit nem értem, hogy miért csak most került megtekintésre. A lényeg viszont, hogy most rákerült a sor. Ideális nőnapi film volt, bár egyedül néztem. Többnyire dőltem a röhögéstől, pedig a T-csoport szerelője (akinek a jelenlététől eltekintenék, ha képesek lennének normálisan szolgáltatni, de nem…na mindegy is) jól meg is zavart közben.


"A nőcsábász Danny jegygyűrű viselésével védi magát a tartós kalandoktól. Ám Palmer esetében csődöt mond a taktika, ugyanis beleszeret álmai nőjébe. Danny jobb híján újabb hazugságra ragadtatja magát, megkéri a gyermekeit egyedül nevelő titkárnőjét, játssza el az elhidegült felesége szerepét. Miközben a ?házaspár? igyekszik kitartani a mese mellett, a hazugság újabb hazugságokat szül, Katherine gyerekei, sőt Danny unokatestvére is belekeveredik a színjátékba. A társaság végül közös családi utazáson találja magát, ahol már senki sem tudja, mi igaz, és mi nem."


Mind a két főszereplő filmjeit nagyon kedvelem többnyire. Anistonnál mondjuk nem vagyok Jó barátok rajongó, de a mozifilmjeiben nem csalódtam eddig. A gyerekekről se feledkezzünk meg, a kiscsaj alakítása valami szenzációs. Ja és akkor még ott van Nicole Kidman is…akit kétszer kellett megnézzek, hogy elhiggyem tényleg ő játssza a szerepet;) Lényeg a lényeg a film kicsit sem Devlin;) Aki nem érti, az bizonyára nem látta a filmet:P

Hogy ezúttal a gasztro vonulat se maradjon el, megmutatom, hogy mit kaptam nőnapra virág helyett.
Virág helyett vacsora a Gyradikoból:D

2 megjegyzés:

Printfriendly