"Mint másaink, úgy húznak át az égen,
S elmúlnak, mint mi, szépen, csendesen.
A semmiből bukkannak föl fehéren
Vagy komoran, s övék a végtelen.
Oly idegenül szállnak, egyesülnek,
S oly nyomtalanul tűnnek ők tova,
S fölöttünk az örök azúr derűnek
Tovább ragyog fölséges mosolya."
/Szerző: Juhász Gyula, A képet köszönöm az ismeretlen készítőnek/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.