Mátra

A napos idő és a kirándulási vágyunk arra ösztönzött, hogy elguruljunk a Mátrába. Nem kanyar vadászni és száguldozni mentünk, hanem természetet járni. A motoros részről KáeM fog bővebben beszámolni, én elöljáróban csak a természeti fotókat mutatom meg, illetve a gasztronómiai élményről számolok be.

Okulva idei első túránkból, amikor a Balatonra mentünk, most az oda utat autópályán tettük meg, hogy ne fáradjunk el mire odaérünk. Szóval M3 Gyöngyösig, onnan pedig séta motorozás Mátrafüreden át Mátraházára, itt séta az erdőben:

Ezután a 24es úton mentünk egy darabig, majd letértünk Galyatető irányába – ez a része az útnak nem volt annyira élvezetes, köszönhetően egy csapat rally autónak, akik nem szervezett keretek között rallyztak, halálfélelmet hozva ezzel a többi arra járóra (autósra, biciklisre, motorosra egyaránt). Azért feljutottunk:

Ezután visszatértünk Mátraháza irányába és felkanyarogtunk a Kékestetőre, ahol régi kedves motoros ismerősökkel is összefutottunk:

Ezután hazafelé vettük az irányt, de előtte megebédeltünk a Mátrafüredi Benevár étteremben. A étterem kategóriáját tekintve másod osztályú. Mi nem válogattunk sokáig, mert már nagyon éhesek voltunk, kétszemélyes tálat kértünk, egy uborkasalátával kiegészítve. A kiszolgálás nagyon gyors és figyelmes volt, a megrendeléstől számítva mire mind a ketten meglátogattuk a mellékhelyiséget (ami tiszta és felszerelt volt, de sajnos nem zárható), addigra meg is érkezett az ebédünk. A húsok tökéletesek voltak, nem voltak kiszárítva, túlsütve. A rántott sajt sajnos már kicsit állottabb volt, de azért ezt is meg lehetett enni. A krumpli és rizs köret finom volt, előbbi nem mirelit – amit én külön értékelek – bár kicsit sótlan, de ezen ugyebár könnyebb segíteni, minta másik végleten, a rizs puha volt és nem tapadós. Az uborkasaláta is igen ízletes, bár én a tetejéről hiányoltam egy kevéske tejfölt. Összességében jót ettünk és meglehetősen baráti áron. (3500 forintot fizettünk borravalóval a kétszemélyes tálért, a salátáért és két üdítőért – jelzem fent Kékestetőn egy rántott sajtot mértek 2400 forintért)

Összességében egy nagyon kellemes napot töltöttünk ma együtt. S a rallysokat leszámítva úgy éreztem, hogy mind a motorosok, mind az autósok megadták a kellő tiszteletet, ami ennek a kanyargós és nem száguldozásra termett útnak járt.

GBT - Csokoládés golyóbisok

Fehér, illetve étcsokoládés verzióban készült.

Étcsokoládés
Hozzávalók: 10 dkg étcsokoládé (esetemben Boci Bársony kakaóbabbal), 1 ek. vaj, 1 ek. porcukor, 7 dkg darált háztartási keksz, torta dara a forgatáshoz
A csokit a vajjal, és a porcukorral gőz felett összeolvasztottam, majd hozzákevertem a darált kekszet. Ezután kicsit vártam, hogy nem harmadfokú égési sérüléseket szerezzek a golyózgatás közben, csak másodfokúakat. Majd begolyóztam, tortadarában meghempergett és hűtőben tároltam.

Fehér csokoládés
Hozzávalók: 10 dkg fehér csokoládé (esetemben Milka), 2 ek vaj, 1 ek porcukor, 10 dkg darált háztartási keksz, kekszmorzsa a forgatáshoz
Az elkészítési eljárás megegyezik a fent leírtakkal, csak ezt értelemszerűen nem tortadarába, hanem kekszmorzsában forgattam.

Tekintettel arra, hogy a tali végére mind elfogyott, úgy gondolom, hogy sikerük volt. Ezúton is köszönet DP-nek a szervezésért, a többieknek pedig a sok-sok finomságért.

GBT - Begolyózott virágok

Nem bírtam ki, hogy teljesen szófogadó legyek és tényleg csak simán golyókkal készüljek, ezért a sós választottam golyókból összeállított virág, így – mint az egyszerű lány a Mátyás királyos mesében – teljesítettem is a kérést, meg nem is. A recept családi: sós rúd eredetileg. Nagynéném emlékei szerint egy régi szakácskönyvből származik, és nem alakítottak rajta, de ebben nem volt biztos.

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 2,5 dl tej, 1 csomag száraz élesztő, 1 evőkanál cukor, 1/2 evőkanál só, 0,7 dl olaj. A sós mázhoz: 2 evőkanál liszt, 1 evőkanál só és 5 ek víz – sűrű massza kell legyen.
A kenéshez 1 tojás.

Elkészítés: A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk a többi hozzávalót és alaposan összegyúrjuk. Egy éjszakára hűtőbe tesszük. Másnap kivesszük, átgyúrjuk. Majd rudakat formázunk és margarinnal kikent sütőlapra helyezzük. Felvert tojással lekenjünk. 200 fokra előmelegített sütőben pirosra sütjük. Ekkor lekapcsoljuk a sütőt, ecsettel rákenjük a mázat és még visszatoljuk a sütőbe, amíg a máz rászárad, pont elég annyi idő, amíg a sütő kihűl. (na ez utóbbi nálam a villanytűzhelyen nem egészen így van, de kivettem mikor megfelelőnek ítéltem. Illetve én nyilván nem rudakat formáztam, hanem golyókat, amiből 6 db adott ki egy virágot. A fenti mennyiségből 6 nagy virág és 2 kicsi lett és pont kitöltötték a sütő tepsijét)

A többiek által említett előző talikon fennálló sós hiány, most nem volt jellemző, így hát a virág nem fogyott el maradéktalanul, s a csomagolásnál is akadtak sikeresebb versenyzők.:)

Star trek 11.

Tegnap este ismét moziban jártunk, eredetileg nem ezt a filmet szerettük volna megnézni, de a másik kettőre nem találtunk megfelelő helyet. Viszont mind a kettőnk gyerekkorának meghatározó élménye volt a Star trek sorozat, akkor még valamelyik német adón. A mozifilmek közül ez volt az első amit láttunk. Nálam majdnem osztatlan sikert aratott, KáeM szerint kicsit összecsapták. Mondjuk az tényleg igaz, hogy a film egy kicsit sok időt dolgozott fel, de hát szükség volt erre, hogy megértsük az események láncolatát:) Ebből éreztem én is azt, hogy igazából sorozatnak kívánkozott volna a történet. De ettől eltekintve tényleg nagyon tetszett, nem volt túl véres, de azért volt benne akció. Voltak nagyon jó poénok is, ahogy természetesen némi szerelmi szál is.

A mozi oldalán a következőket írták róla:
„Az ifjú legénység első útjára készül a valaha készült legfejlettebb csillaghajó, a U.S.S. Enterprise fedélzetén. Ezen az úton, mely csupa akció, humor, kozmikus veszély, az újonc kadétoknak meg kell állítaniuk egy gonosz lényt, akinek bosszúmissziója az emberiség létét fenyegeti. A galaxis sorsa két rivális kezében van. Egyikük, James Kirk, a bajkeverő, kalandkereső iowai farmerlegény. A másik, Spock egy logikán alapuló társadalomban nevelkedett, amely elvet mindenféle érzelmet. Amint a heves ösztön összecsap a hideg ésszel, valószínűtlen, de erős szövetségük az egyetlen, amely átvezetheti legénységüket az elképzelhetetlen veszélyeken, hogy eljussanak oda, ahová ember még nem merészkedett!”

A képeket innen kölcsönöztem.

Parmezános csípős spagetti

Az úgy kezdődött, hogy elfelejtettem húst kivenni a fagyasztóból a mai vacsorához. Aztán eszembe jutott, hogy a darált hús közben is meg tud olvadni, így már tudtam, hogy valamiféle spagettit fogok készíteni, na de ne legyen szokványos, mert hát egyrészt akkor nincs miről írni, másrészt akkor nem dolgozik a fantázia. Jelzem most sem nagyon dolgozott, csak raktam bele mindent, amit megfogtam. Az összehatás viszont nagyon jóóóó lett, így nem is baj, hogy meg lesz írásban, hogy mit is került bele pontosan.

Parmezános csípős spagetti
Hozzávalók: 25 dkg darált hús, 1 hámozott paradicsom konzerv, 1 vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 5 dkg reszelt parmezán, 3 evőkanál tejföl, só, őrölt színes bors, chili por, csípős piros arany, tabasco szósz
A hagymákat apróra vágjuk, egy serpenyőben kevés olajon üvegesre pirítjuk. Rádobjuk a húst, kicsit pirítjuk, fűszerezzük, majd ráöntjük a paradicsom konzervet. Gyakori kevergetés mellett addig főzzük, amíg a hús megpuhul (esetleg audunk hozzá vizet). Ekkor adjuk hozzá a parmezánt és tejfölt. Megrottyantjuk, megkóstoljuk, ha kell utána ízesítjük. Végül sós vízbe kifőzött spagettivel és némi reszelt sajttal tálaljuk (nálunk ez most Pannónia volt, de természetesen bármilyen lehet)

Fehércsokis kókuszkrémes ostyalap

A legutóbbi vásárlás alkalmával a kosárba került egy csomag ostyalap. Kivételesen nem a szokásos verziót készítettem, hanem kigondoltam valami újat, már csak azért is, mert volt két tábla sürgősen felhasználandó fehércsokink otthon.

Fehércsokis kókuszkrémes ostyalap
Hozzávalók: 2 dl tej, 20 dkg fehércsoki, 10 dkg kókusz, 5 dkg cukor, 15 dkg liszt, 1 ráma margarin, 1 csomag bácska ostyalap
A tejben felolvasztjuk a csokit, majd hozzáadjuk a cukrot és a kókuszreszeléket és felfőzzük. Ezután hozzákeverjük a lisztet és kicsit átforraljuk, állandó kevergetés mellett. Picit állni hagyjuk, majd hozzáadjuk a margarint és alaposan kikeverjük, végül megtöltjük a krémmel a lapokat. Tetejére (is) vágódeszkát helyezünk, nehezékkel súlyozzuk, és másnapig puhulni hagyjuk.

Heti egyperces 8.

“Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe. Aztán van a másik, a függőleges lustaság, mikor a nagy pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, vagy nem jegyezzük fel azt a gondolatot, rögtön, akkor, abban a pillanatban. Ez utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.”

(Márai Sándor: Füves könyv - A lustaságról)

Nagy görényes nap

Érdekes az élet a két szőrmedömperrel. Mert hogy mind a kettő ivartalan, de ennek ellenére minden tavasszal pontosan meg tudjuk határozni az ivarzási időszakot, mert hogy Dante (vadas) ilyenkor megpróbálja „megerőszakolni” Hómacit (albínó). Ami nem csak az ivartalanságuk miatt érdekes, hanem azért is, mert mind a kettő fiú. Sebaj, már megszoktuk a dolgot, bár az éjszakai próbálkozásokat Hómaci heves sikoltozással fogadja, amitől persze mi felébredünk.

Annak érdekében, hogy gyorsabban múljon ez az időszak, majd nagytakarítást tartottunk a ketrecben (teljes fertőtlenítés, függőágycsere) és azon kívül is, mivel a két szőrcsomót is megfürdettük.

A görény fürdetése vicces dolog. Merthogy a nagy bunda alatt egy kicsi csőszerű állatka lapul, aki vizesen meglehetősen vicces látványt nyújt. Meg azért is, mert nem mindegyik szereti a vizet. Dante határozottan vízimádó, simán bejönne a zuhanyzóba miközben zuhanyozunk, ha engednénk neki. Hómaci viszont a vízgyűlölők táborát erősíti (bár nem annyira, mint Pepe, aki már akkor halálsikolyt hallatott, ha a vízhez közelítettünk vele), kapálózik vadul és eszében sincs olyan nyugalommal élvezni a fürdést, mint ahogy azt Dante teszi. Jelzem évente maximum egyszer fürdetjük őket.

A törölközés mindkettőnél nagyon vicces volt, ahogy azt megszokhattuk. Hiszen elég a víz nagyját leitatni róluk, utána adunk neki egy törölközőt és már jön is a műsor. Ezerrel pörög, tekereg, rázkódik a görény, és közben persze jól megszárad:) Erről most nem készült sem videó, sem fotó. De azt viszont fotóztam, hogy mennyire elfáradtak a tisztálkodásban. Ugyanis nem jellemző, hogy úgy ki tudjuk nyitni a ketrec ajtót, hogy ne ébredjenek fel rá, az meg végképp elképzelhetetlen, hogy még le is tudjam fotózni őket, mert sokkal éberebben szoktak aludni. Hát most sikerült, ahogy az látható. Dante-ról még olyan képet is sikerült csinálnom, hogy hogyan aludt azután, hogy Hómaci átmászott a fején:) Azt tanakodtuk, hogy miben tudnak annyira elfáradni, hogy képesek napi 18-20 órát alvással tölteni.

Nem rég egyébként kiengedtük őket, hogy tekerjenek egy kicsit, de semmi hajlandóság nem volt bennük, mentek egy kört, majd lefeküdtek a lábunkhoz. Végül pedig egy apró tányércsörgésre jöttek hozzám, és várakozásteljesen jelezték, hogy adjak már nekik valami értelmes kaját, mert a száraztápot nem minősítették megfelelőnek. Hogy mindenkit megnyugtassak kaptak:)

Banános palacsinta

Ma reggel a marhapörkölt elindításával indult a napom, hogy minél gyorsabban kész legyen. Nagyon finom lett. Aztán a görényekkel foglalkoztunk – de erről mindjárt részletesebben . Ekkorra már eléggé megéheztünk, így csináltam egy kis banános amerikai palacsintát, amit csoki öntettel és fahéjas porcukorral ettünk.

Banános palacsinta
Hozzávalók: 1 tojás, 1 dl tej, 10 dkg liszt, 1 kk sütőpor, 1 banán
A banán kivételével kézi habverővel összekevertem a hozzávalókat. Ezután felkarikáztam a banánt és felforrósítottam a serpenyőt. Kanállal formáztam a kicsi palacsintákat, majd mindegyikre tettem három karika banánt. Pár pillanat múlva megfordítottam és a másik oldalát is megsütöttem. A fenti mennyiségből 6 banános és 4 sima tenyérnyi palacsinta lett. (női tenyér:))

Én kis kertem

Már több blogger írt róla, hogy társasházban (is) kertészkedik. Hát én is. Tavaly még csak muskátli volt, mert az egyetlen ablakunkat az pont betöltötte, de idén már – felbuzdulva a szomszédokon – terjeszkedtem és a függőfolyosó korlátjára is akasztottam ládákat. Ezekben hoztam létre kicsiny kertemet.

A két ládába 4 féle növény került:

Menta – nem magról, hanem cserépből kiültetve
Citromfű – ez magról, de nem akar kikelni, ha továbbra sem indul be, akkor Anyósomtól hozok a kertből gyökeres változatot
Metélőhagyma – magról, szépen alakulgat
Metélőpetrezselyem – magról, ez fejlődik a legjobban
Balkon koktélparadicsom – magról, ez is alakulgat lassacskán.

A paradicsomot kivéve húsvétkor veteményeztem. A paradicsom egy héttel később, mert akkor jött meg a mag. Utóbbival kapcsolatban vannak kétségeim, de hát egy próbát megér.

A városligeti majálison akartam még venni egy balkon epret (már termő változatot lehetett kapni) de KáeM és Anyósom lebeszéltek, hogy úgyis a szomszédok legelnék le és nekem nem jutna belőle:( Én úgy gondoltam, hogy ha elég magasra tesszük, akkor talán nem csennék el…de hát lehet, hogy túlságosan bízom az emberekben, hiszen a szomszéd srác odaláncolt biciklijét is elvitték, ráadásul úgy, hogy az egyik néni folyton otthon van és mindenre figyel (viccesen humanoid riasztónak is szoktuk becézni – ezen jókat nevet velünk). S mivel ma beszereztem még egy ládát és még néhány növényt lesz egy újabb bejegyzés is:)

Tárkonyos raguleves

Igyekszem a kialakult levesmániámat nem rákényszeríteni KáeM-re, aki továbbra sem lett leves rajongó. De most úgy gondoltam, hogy ez neki is tetszeni fog, hiszen hús is van benne. És tényleg. Még sosem ettem ilyet, de ezután gyakran fogok. A recept úgy lett, pontosabban láttam több verziót, és az emlékekből keletkezett az alábbi változat.

Tárkonyos raguleves
Hozzávalók: 3 kanál olaj, 1 fej vöröshagyma, 20 dkg pulykamell, 1 nagy szál sárgarépa, 1 db fehérrépa, 15 dkg zöldborsó, 1 dl tejszín, 2 tk. keményítő, 1 tk tárkony, só, bors
A vöröshagymát felaprítjuk és az olajon megdinszteljük. A sárgarépát feldaraboljuk és a hagymára dobjuk. Hagyjuk párolódni, hogy az olajban kiengedje a színét, hozzáadjuk a fehérrépát és a zöldborsót is. Jöhet rá a felkockázott hús, amit fehéredésig párolunk, majd vízzel felöntjük. Sózzuk, borsozzuk és hozzáadjuk a tárkonyt. Mikor megpuhult a hús és a répa, akkor csurgattam bele egy kis tésztát (1 tojás, só, liszt és némi parmezán sajt, de még csurgatható legyen – ezután a nokedli szaggatón átcsorgatjuk). A tejszínt és a keményítőt csomómentesre keverjük, majd adunk hozzá néhány kanál levest, végül besűrítjük vele a levest.

Illatos omlós csirke 2.0

Miután Gasztromami volt olyan kedves és kiderítette nekem a receptet, ki kellett próbálnom. Már tegnap akartam, de későn jutott eszembe a csirkemell hozzá és nem olvadt ki.

Illatos omlós csirke
A csirkemellet felszeleteltem, majd keményítős vízben áztattam kicsit. Közben elkészítettem a bundát tojásfehérjéből és keményítőből, sóval, chilivel és borssal ízesítve. A csirkemellet megsóztam, majd megforgattam a bundában, végül forró olajban kisütöttem.

Hozzá tojásos rizst készítettem, részben a Gasztromamitól tanult leírás alapján. Ugyan a WOK-ot a mérete és általam ritka használtsága miatt száműztem a konyhából, de azért a teflon serpenyőben is tökéletes lett.

Tojásos rizs
A jázmin rizst só nélkül megfőztem. Majd az enyhén kiolajozott serpenyőbe ütöttem 2 tojást, amit nagyjából szétkevertem, erre jött a rizs és a só. Fakanállal alaposan összeforgattam, sóztam és megpirongattam.

Ez már tényleg olyan, mint az étteremben, nagyon köszönöm a receptet. Biztos, hogy gyakran fogom készíteni.

Epres joghurtital

Volt némi eprem – magyar sátras – ami nem fogyott el a tortához. Minősége abból is látszik, hogy már egy hetes és még semmi baja. Több ötletem is volt a felhasználásra, de a mai vacsorához valamilyen könnyed ital passzolt.

Epres joghurtital

Hozzávalók: kb. 30 dkg eper, 1 nagy pohár natúr joghurt, 2 ek. Méz, csipet őrölt fahéj, 1 dl víz
A hozzávalókat alaposan összeturmixoltam, majd behűtöttem.

Mind a kettőnknél osztatlan sikert aratott, így bizonyára végig fogja kísérni a nyarat, most még egy ideig eperrel, aztán majd málna, szeder és barack ízesítésben is.

Panoráma

A képeket KáeM készítette és rakta össze, és az egyik budapesti toronyház tetejéről készültek. Ezúton is köszönet a lehetőségért.;)

10 eszköz, ami nem hiányozhat a konyhámból

Szeretem Gasztromami kérdéseit, mert tényleg olyan dolgokra kérdez rá, amit érdekes, de mégsem gondolkozunk rajta, hiszen annyira természetes. Jöjjön hát az én tízes listám. Biztos vagyok benne, hogy több olyan pont is lesz, ami majdnem minden bloggernél visszatér.

1. Szakács kés
Nálam is ez az első. Eddig sem volt rossz késem, de pár hete beszereztem egy profi darabot. Ez egy Fiskars csoda és hát ég és föld a régivel összehasonlítva. A Metroban tettem rá szert.
Egyenlőre nem szükséges, de hosszú távon egy hozzávaló élezőbe is be fogok ruházni.

2. Vágódeszka
Legyen akkor ez a második nálam is, ha már ennyire kapcsolódik az elsőhöz. Van fa és műanyag deszkám. Előbbit apukám készítette és nagyon jól eltalálta a méretet, illetve méretüket, mert hogy kettő van tőle. A bambusz deszkáról bevallom, most olvastam először, de be fogok szerezni egyet, mert tetszik, amit Gasztromami írt róla.
Lelőhely: Műanyag – ha jól emlékszem IKEA, a fa – apukám műhelye (sorozatgyártást nem vállal)

3. Botmixer, habverő és aprítógép
Mikor még nem volt ilyenem, már akkor tudtam, hogy hiányzik, most hogy már van biztosan állíthatom, hogy nélkülözhetetlen. (A kép a netről származik)
Lelőhely: Saturnból van az enyém konkrétan

4. Zöldséghámozó
Már írtam róla sztorit, és zenghetnék még ódákat, de a lényeg, hogy tényleg nélkülözhetetlennek tartom.
Lelőhely: Tupperware

5. Reszelő, gyalu
Mikor a régi – még a kollégiumi években beszerzett kis fém – reszelőnk eltörött, akkor szereztem be ezt a mindenre jó csodát. Reszelni, gyalulni, de még citromot facsarni is lehet vele. Van Tupperware darálóm is, ami diót és sajtot is tud darálni, de nagyon ritkán veszem elő, mert a sima reszelőhöz képes nagyon macerás.
Lelőhely: Metro

6. Só és borsőrlő
Hát igen, ez nálam is játszik. A sóőrölőben nagy szemű só van, azt mondjuk a mindennapi főzésnél nem használom, helyette a Kotányi szórót, most éppen kősóval. A borsot viszont csak frissen őrölve használom, színes borssal van töltve.
Lelőhely: IKEA – sajnos már nem kapható, pedig anyósomnak is fáj érte a szíve

7. Szilikonos ecset
Egy olyan pogácsa mániás családban, mint a miénk, azt hiszem nem is szorul magyarázatra. De egyébként minden konyhai kenésre ezt használom.
Lelőhely: Cora – hármas készlet volt

8. Kelesztő tál, nyújtólap és sodrófa
Igen így együtt, mert lényegében elválaszthatatlanok. A tálat nem részletezném tovább, már megtettem itt. A nyújtólap szintén Tupperware még anyu vette egyszer fellelkesülve, aztán végülis ő nem használta, nekem viszont nagyon bevált (na jó bevallom, elsőre én sem barátkoztam meg vele, csak másodikra szerettünk egymásba). A sodrófa meg…mit lehet róla írni?;)
Lelőhely: Tupperware – Tupperware – Szép kis India (Wesselényi utcai indiai üzlet)

9. Teflonserpenyő
Számomra ez is szinte állandóan használatban van. Tefal és mivel ezt itt a reklám helye, az a véleményem, hogy a telfon serpenyő a Tefalnál kezdődik és ott vége is van. Van másfajtám is, de messze nem olyan jó.
Lelőhely: Az enyém SPAR pontgyűjtő akció keretében került hozzám, még a koleszban, de most éppen a TESCOban van valamilyen Tefal akció.

10. Tálaló eszközök…
…úgy együtt az összes, mert elképzelni sem tudom, hogy ne legyen normálisan tálalva, amit megfőztem. Egészen ifjú koromtól volt erre igényem – jelzem ezzel néha anyukám agyára mentem, amikor egy sima hétköznapi ebédet sem engedtem lábosban tálalni. (A képen a teljes gyűjtemény töredéke látható)
Lelőhely: kinek hol:)

+1. Mozsár
Mert ez az egy még nagyon ide kívánkozik számomra. Az indiai ételekhez elengedhetetlen és mi sokszor eszünk indait. Ugyan nem annyira napi használatú, mint a fenti többi, de nem sokkal csúszik le.
Lelőhely: IKEA

Karalábéleves

Pár nappal ezelőtt arra kényszerültem, hogy a céges étkezdében ebédeljek. Nem szeretem a helyet, mert drága és nem finom (na jó a magyaros ételek nem annyira rosszak). Ott is rám tört a leves mániám, így bevállaltam egy tejfölös karalábélevest. Hát nagyon kellemesen csalódtam, azóta akartam reprodukálni. Most jött el a pillanat. Azért nem teljesen azt készítettem el, mert ott nem volt benne sárgarépa, nekem viszont az majdnem minden levesben kötelező (ami érdekes, mert nyersen nem igazán szeretem, levesben főve viszont nagyon).

Karalábéleves
Hozzávalók: 2 fej zsenge karalábé, 1 szál zsenge sárgarépa, 1 evőkanál liszt, 1 dl tejföl, 1 evőkanál olaj, só, bors, víz
Elkészítése: A megtisztított, kis kockára vágott karalábét és a felkarikázott sárgarépát megforrósított olajon megfuttattam. Rászórtam a lisztet és azzal is pirongattam kicsit. Majd hozzáadtam a tejfölt és felöntöttem vízzel. Sóztam, őröltem rá borsot és puhulásig főztem. Ekkor hozzáadtam a csipetkét is és addig főztem, amíg az is megpuhult.

Vajas sajtos kifli

Vasárnap esténként kedvelem a kelt tésztákat, pogácsákat, kockákat, ilyesmiket. Most sem volt ez másként. A tészta pogácsának is tökéletesen megfelel, akkor természetesen kicsit másként alakul a recept vége:)

Vajas sajtos kifli
Hozzávalók: 30 deka liszt, 15 deka vaj, fél csomag száraz élesztő, 2 ek tejföl, 1 tojás (villával felverve, a felét meghagyjuk megkenni), só, mozzarella sajt.
A hozzávalókat összedolgozzuk. Majd megkelesztjük. Kisodorjuk és a kifli végébe mozzarella darabot fektetünk. Feltekerjük és megkenjük a maradék tojással. Tetejére nagy szemű sót, vagy magot szórunk. Előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. Langyosan a legfinomabb, de másnap sem volt gond vele.

Heti egyperces 7.

"A kíváncsi ránéz valamire, és azt kérdi: "Miért?" Az alkotó megálmodik valamit, és azt kérdezi: "Miért ne?" " Fernando Dbamária

Bombay csirke

A tegnap este nem egészen úgy alakult, ahogy terveztük. Így csak ma reggel jutott eszembe, hogy vegyek ki a fagyasztóból valamit az ebédhez, s ekkor még fogalmam sem volt, hogy mi lesz az ebéd. Elmentünk reggelit vadászni, meg kicsit vásárolni. KáeM-mel már régóta vágytunk a ma beszerzett kis edényekre, mert úgy gondoljuk, hogy az indiait ebben tökéletes tálalni. Persze rögtön jött is az ötlet, hogy akkor legyen indiai az ebéd. Nem ellenkeztem, csak felvetettem, hogy új receptet fogok keresni. A reggeli vadászat nem sikerült túl jól, ahol kűrtőskalácsot szoktunk venni, nem volt most nyitva, aztán gofrit találtunk ki, az a hely sem volt nyitva…így néhány pogácsát ettünk csak, szóval nagyon éhesen vártuk az ebédet. Nagyon finom lett. Az eredeti receptet itt találtam, azért változtattam rajta ezt-azt;)

Bombay csirke
Hozzávalók: 2 ek. olívaolaj, 1 közepes fej hagyma, 2 fokhagyma, 1 csirkemell, 6 chili karika, 1 ek. őrölt gyömbér, 1,5 tk kurkuma, 1 ek koriander, 2 tk chili paszta, 1 tk só, 1 doboz paradicsom (400 g), 1 doboz kókusztej (400 ml), 2 ek keményítő
A hagymákat megtisztítottam és összeaprítottam. A csirkemellet falatnyi kockákra vágtam. Ezután az olívaolajon megdinszteltem a hagymát, majd a fűszereket is megpirítottam egy picit. Ezután rádobtam a húst, és kicsit pároltam, majd a paradicsomkonzerv levével felöntöttem. Felkockáztam a paradicsomot és azt is hozzáadtam. Kevergetve párolgattam, amíg a hús meg nem puhult, ekkor hozzáadtam a kókusztejet és összeforraltam. Mível kicsit hígnak találtam, ezért két evőkanál keményítőt simára kevertem némi mártást, majd besűrítettem vele a mártást. Naannal ettük és nagyon jól laktunk. Máskor is fogom készíteni.

Cukkíni gratin

Ezzel a fogással is anyósomat próbáltam megörvendeztetni. KáeM ugye nem szereti a cukkínit, de azért aranyos volt, megette:) Azért kedvéért tettem bele bacont, bár kétségtelenül nagyon jót tett neki.

Cukkíni gratin
Hozzávalók: 5 közepes szem krumpli, 3 kis cukkíni, 1 csomag szeletelt bacon, 3 dl tejszín, só, bors, 6 szelet lapkasajt
A krumplit héjában megfőztem, majd megpucoltam és felkarikáztam. A cukkínit meghámoztam, karikáztam és lesóztam. A bacont is felkockáztam. A jénai alját kibéleltem a bacon egy részével, ezután következett a krumpli, erre a cukkíni, majd egy sor bacon, rá ismét cukkíni, végül a krumpli. Tetejét megszórtam frissen őrölt borssal, majd ráfektettem a sajtot, végül ráöntöttem a tejszínt. Előmelegített sütőben fél órát sült. Nagyon finom lett:) Bár legközelebb kicsit tovább fogom sütni.

Epres túrótorta

Anyósom vendégeskedett nálunk pár napot, így kevesebbet voltunk itthon és többet tekeregtünk – na nem mintha kettesben nem járnánk. Csak próbálom magyarázni a bizonyítványt, hogy miért is nem születtek mostanában (gasztrós) bejegyzések. Meg hát Anyósom olvassa a blogot és ennek megfelelően „rendelte” meg, hogy mit is együnk. A töltött lepénykenyérke például nála is osztatlan sikert aratott, ahogy a Szörnyek az űrlények ellen című film is;) (nekünk is tetszett másodszorra is).

De azért csináltam újdonságot is, mint például az epres túrótortát desszertként.

Epres túrótorta
Hozzávalók: 25 dkt túró, 2 dl tejszín, fél citrom leve, 1 vaníliás cukor, 3 evőkanál barna cukor, 1 zselatinfix, 1 habfixáló, 1 kis piros tortazselé
A tejszínt felvertem a habfixálóval. A túrót kikevertem a többi hozzávalóval, majd óvatosan a tejszínt is hozzáadtam. Ezután folpackkal kibélelt tortaformába tettem (ez mondjuk nem volt annyira jó ötlet, de azért megoldottam). Amíg hűlt előkészítettem az epret és a tortazselét. Mikor a túrós krém kezdett megdermedni rátettem az epret, majd ráöntöttem a tortazselét. Egy éjszakát hűtőben pihent, majd másnap leügyeskedtem róla a fóliát és jól megettük:)