Úgy alakult, hogy az ebédidő a balatonfüredi Tagore sétányon talált minket. Több étterem is csalogatott, de végül emellett döntöttünk, a helyes kockás abroszok és a - többi étteremhez képest - sok vendég miatt.
Nem gyenge az étlapjuk, szerintem kicsit sok is a rajta lévő fogás, bár kétségtelen, hogy tudtam válogatni, nem is igazán tudtam eldönteni, hogy mit egyek. Végülis mind a ketten libamájas fogás mellett döntöttünk:
- Sonkával, sajttal, libamájjal töltött pulykamell baconszalonnában, fóliába sütve sajtmártással, vajas zöldségekkel és burgonyakrokettel
- Őszibarackkal és libamájjal betakart csirkemellfilé pirított, olvasztott sajttal, burgonyapürével
A rendelés leadása után izgultunk, hogy elég gyorsak lesznek-e, mert hát Zsebike órája is ketyegett és közeledett a következő szopi. Mire végiggondoltuk, hogy gyorsan kell enni, s elkortyoltuk az első pohár limonádét (a literes kancsóból), addigra már le is tették elénk a forró és nagyon gusztusos ebédünket, melegített tányéron.
Ennek ellenére igyekeztünk gyorsan enni, persze azért figyelve az ízekre. Az én fogásom nem volt rossz, bár kicsit az volt az érzésem, hogy a libamáj inkább kacsamáj, s ebben KáeM is egyetértett a maga fogását illetően (elvileg csalhatatlan ítélő, hiszen az összes többi fajta májra allergiás). Szóval a fogásomról a további vélemény, hogy a gondolat nem rossz, de lehet ez még kicsit cizellálni, mert így picit elnagyolt, s most nem a kacsa/libamáj dologra gondolok. KáeM a saját fogását a máj dolog ellenére nagyon finomnak minősítette.
Összességében nagyon kellemes volt a benyomás a helyről, isteni volt a limonádé, gyors és kedves a kiszolgálás, na és visszacsábító az étlap. Árkategóriára sem vészes a hely, borravalóval fizettünk 5700 forintot.
Sajnos a híres Bergmann Cukrászdába ezúttal nem jutottam/jutottunk el, de sebaj, sejthetően nem most voltunk utoljára arra felé;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.