Megint nem én vagyok az első, bár nem is volt ez célom, nem figyeltem árgus szemekkel az újságosnál, hogy megjelent-e. A nők lapja konyha novemberi számát kerestem, amikor megtaláltam.
A véleményem a képi világról mit sem változott. A furcsa, itt-ott zavaró szerkesztésről, kiemelésről nem sikerült leszokni. S bevallom azt sem értem, hogy miért kell minden magazin (a lapban beharangozott karácsonyi számnál is ő lesz) címlapján a címadó hölgy fotója legyen. Biztos bennem van a hiba, de szerintem attól, hogy ő a névadó, még lehetne más is a címlapon, egy jól sikerült ételfotó például. Annak viszont örültem, hogy több általam is ismert és kedvelt blogger is megjelent az újságban.
A Hétfőtől Péntekig ötletét zseniálisnak tartottam, csak az nem tetszett, hogy ennyire túltengenek a húsos ételek.
A gasztrobloggerekről szóló cikket is jónak tartom. A blogszemléről pedig remélem, hogy állandó rovat lesz belőle, mert jó így egy-egy blog egy-egy olvasóját megismerni.
A címlapról még felkeltette a figyelmemet az Ínyenckedve fogyókúrázni? Igen című cikk, de elolvasva nem egészen azt kaptam tőle amit vártam.
Az továbbra is tetszik, hogy nem csak receptek, hanem úgy általában más témák is vannak a magazinban. Azt egyenlőre nem tudtam eldönteni, hogy a receptek közül melyiket fogom kipróbálni, talán az Egy alaptészta, hat különböző sütemény egyik receptje. Majd meglátjuk;)
Az eddig megjelent vélemények: Ági, Fakanál Éva (ha valakié elkerülte a figyelmemet kérlek jelezzétek – köszönöm)
Szerintem azért Judit van az elején, mert a sok főzös újság között egy ételfotóval nehéz lenne kitünni, így az Ő képével egyszerűbb.
VálaszTörlésMajd ha már mindenki ismeri a lapot, jöhetnek az ételek képei is.
Legalábbis szerintem.
Azt még megjegyezném, hogy érdekes, hogy egy véleményt nem lehet már írni anélkül, hogy ne kapna az ember olyasmit, ami tegnap Áginál volt... És ez szerintem nem jó, sőt!:(
Szepyke! Igazad lehet, ebből a szemszögből nem gondoltam bele. Meg hát nem csak és kizárólag recept magazin.
VálaszTörlésA vélemények írása mindig érdekes egy közösségben...jelen esetben nem a gasztrobloggerekre, hanem a teljes gasztronómia iránt érdeklődő társadalomra gondolok. Mindig van aki jobban tudja, s nem foglalkozik mások lelki életével, ami persze nem gond, csak hát időnként fáj. Van aki ezt jobban viseli, van aki kevésbé:( Attól tartok nem tudjuk megváltani a világot.