Apukám viszont egyáltalán nem félve adta elő nekem az irányú kérését - mit kérését, utasítását - még augusztus közepén, hogy bizony én fogok főzni a szüreten. Csinált a nyáron ugyanis egy kemencét, s azt kérte süssek malacot. Hát én gyorsan bele is ástam magam a témába, s rögtön le is akartam beszélni, de mire ide jutottam már megvette a malackát. Aztán addig mesélgettem, hogy én bizony vörösboros marhapörköltben verhetetlen vagyok, hogy azt is rendelt…de nem marhahúsból:P Amikor anyu előadta a teljes kívánságlistát (és akkor még csak a főzési résznél tartottunk) azért picit megszeppentem, mert hogy a szüretet összevontuk apu közelgő születésnapjával, s így a szűkebb rokonság és a baráti társaság együttesen adta a csapatot (jelzem sok nálam sokkal tapasztaltabb, jól főző asszony is volt köztük, akik viszont egyáltalán nem akartak főzni). Bevallom nem ijedtem meg, csak két kérésem volt, az egyik, hogy kérek egy szakácssapkát, de igazit ám, a másik, hogy legyen egy kuktám, aki segít, tényleg segít. Mindkettőt megkaptam:)
Na de az előzmények után a tegnapi nap tényleges története. A kívánságlista vége az lett, hogy a malacot egy kemencés sütésben tapasztalt pék süti, nekünk csak melegíteni kell majd szintén a kemencében. Főzésileg három féle pörköltben maradtunk: vegyes vadhúsból, marhahúsból és frissen vágott kecskehúsból (gida). Egyébként ez a nagyon nagy buli (28-an voltunk) azért nem volt korábban jellemző, ennél kicsit kisebben, mondjuk fele emberrel ünnepeltünk/szüreteltünk, s a menü szinte kötelezően kakaspörkölt volt egy főzni szerető úriember előadásában, csipetkével, amit az „unatkozó” asszonyok egész délelőtt csipkedtek. Hát bevallom egyáltalán nem bántam, hogy idén változott a menü.
A receptekkel annyira nem szeretnék senkit terhelni, inkább csak azt mutatom meg, hogy milyen címszavakat írtam fel magamnak, hogy a nagy izgalomban nehogy valamit elszúrjak:
Marha
Zsíron hagymás alap – pirospaprika (csípős is) + hús – átpirít – paradicsom, bors, erős pista, piros arany – borral felöntöget – türelemmel vár, esetleg sóz
Vad
Zsíron hagymás alap – pirospaprika, erős paprika, babérlevél + hús – átpirít - kakukkfüvet, borsot, piros aranyat, erős pistát, egy egész kevés fokhagymát – borral öntöget – türelemmel vár, esetleg sóz
Kecske
A feldarabolt húst zúzott fokhagymával összeforgatjuk, egy éjszakát állni hagyjuk – zsíron hagymás alap – pirospaprika, paradicsom + hús – átpirít – erős pista, bors, majoranna – borral öntöget - türelemmel vár, esetleg sóz
Köretként sós vízben főtt burgonyát és nokedlit tálaltunk, salátának hirtelen savanyított paprikát. A kész pörköltekről egyszerűen elmaradt a kép készítés, mert mire mindenkinek feltálaltuk, s magunk is odajutottunk volna, hogy együnk, már jócskán elfogyott, s a design is megkopott:) Ebből arra következtetek, hogy finom volt.
Míg a többiek ettek (meg már előtte is egy ideje), mi a kemencében igyekeztünk a pénteki napon – elvileg – készre sütött malacot felmelegíteni. Hát tekintettel rutintalanságunkra, s arra, hogy mindenki próbált beleszólni, nem volt ez olyan egyszerű, s a siker sem lett 100%-os. De azért ügyesen összedaraboltuk – főleg KáeM, klassz égési sérüléseket szerezve, anyuék meg a villanysütőben remekül felmelegítették a belső hidegen maradt (s néhol még sületlen) részeket. A malachoz balzsamecetes krumplisaláta és francia saláta jelentette a köretet.
Desszertnek én fatörzstortát sütöttem apunak a születésnapra tekintettel, amit fűrésszel kellett felszeletelnie. Ezenkívül volt még mákos és diós kalács, Lajcsiszelet, mákos meggyes pite féleség, egy tojásos krémes, sajtos háromszögek. Természetesen nem mindent én követtem el, sőt. A pörköltek főzésén, terítésen (ültetési rend is volt:P) és a vendégek szállítmányozásán kívül, már csak a tálalás, kiszolgálás és a fent említett malacmelegítési, majd darabolási feladat jutott ránk KáeM-mel. :) A süteményeket a vérszerinti és szerzett nagynénéim készítették el, ki ott helyben anyu konyhájában vendégszereplőként, ki otthon a saját konyhájában.
A teljes napi menetrend pedig így nézett ki (a mi szempontunkból): felkeltünk (nagyon korán, mert az idegen helyen nem igen tudtunk aludni) - elkezdtük főzni a pörkölteket - közben apu odaszállítmányozta a szüretelőket – reggeliztek/reggeliztünk (vegyes hideg tálakat rakott össze apu, még pénteken este: töpörtyű, szalonna, szalámi, rizses hurka, hagyományos kenőmájas) – a szüretelők elkezdték szedni a szőlőt gyakran szünetet tartva, mert sokan voltak kicsi szőlőre, s ha már szünet, akkor próbálkoztak tanácsokat adni a főzéssel kapcsolatosan – aztán elkezdtük odaszállítmányozni a még otthonlévő asszonyokat, eközben a pörköltek jól elvoltak magukban, meg aztán unokaöcsém a fő kukta felügyelte őket – tálaltunk, felszolgáltunk, malacot melegítettünk szimultán, a többiek ettek – malacot daraboltunk – fáradtan lerogytunk, míg a többiek még mindig ettek – elmajszoltunk két szelet kalácsot – tortát szolgáltunk fel – csomagoltunk – búcsúzkodtunk – hazafelé indultunk – megérkeztünk a minket nagyon váró cicához – itthon végre megkóstoltuk, hogy mit is főztünk és finomat vacsoráztunk a pörköltből (a marhából hoztuk el azt az éppen kétszemélyes adagot, ami megmaradt). Fárasztó napunk volt, pedig valójában egyetlen fürt szőlőt szedtünk csak le, azt is a fotózáshoz:)
Hosszúra sikerült, s lényegében receptmentes (ez akár kizárást is jelenthet – de remélem nem fog) szövegelésem végén pedig szeretném megköszönni Trinitynek, hogy ennyire jót talált ki, mert azt hiszem nekem - most éppen - ez a VKF a kedvencem és iszonyatos nagy plusz erőt és lelkesedést adott a szüreti főzőcskéhez. KÖSZÖNÖM:)
Fantasztikus összefoglakló, köszi szépen! Kicsit én is nálatok érezhettem magam. :)
VálaszTörlésKöszönöm a kedves szavakat:) Szívesen láttunk volna.
VálaszTörlés