Felszerelés 2. Ruha&Csizma és az egyebek

Bár nem mindenki küzd ilyen problémákkal, de nekem úgy hozta a sors, hogy a kötelező felszerelés (bukó) nem hozott megfelelő többlet súlyt a széria felszereltségemhez, így úgy gondoltam, hogy további cuccok magamra aggatásával leszek kénytelen kellő nehezékkel ellátni magam, hogy ne vigyen le a menetszél. Biztos ami biztos. És a hangsúly a biztos (biztonságoson van).

Itt ugye azért elég vegyes képpel találkozik az ember (bocs ha ismétlem magam). Az öngyilkos/kamikaze/donorokról majd külön bejegyzésben.

A felszereléseknél általánosságban elmondható, hogy az anyagi oldal a döntő, még jobban, mint a bukónál.Ami jó is valamire, abban két fajta öltözet lehet: bőr vagy cordura. De ez is ahány gyártó, annyi féle.A verseny sportban az egyrészes bőr ruhák vannak használatban, ennek egyszerű oka, hogy ott a biztonság után a légellenálláson van a hangsúly, tehát nagyon passzentos, méretre szabott ruhák vannak. Ez ugyebár házilag elérhetetlen.Bármilyen ruhát is veszünk, annak elsődleges funkciója, hogy megvédjen, ha kell. Ezt csak úgy teheti meg, ha megfelelő (CE) protektor szettel van felszerelve, megfelelő méretet választunk (hogy amikor épp a vasat elhagyva Newton törvényei szerint a gravitáció, és a hatás-ellenhatás törvényét kísérletezzük magunkon, akkor ne mozduljanak el.) És fontos, hogy hiába nagyon jó egy anyag, vastag egy bőr ruha, ha a cipzárok, és a varrások nem bírják ki a rájuk mért terhelést, és egyszerűen szétesik rajtunk a ruha a kritikus pillanatban.Az egyrészes-kétrészes ruhában nem tudok állást foglalni. Nekem és a páromnak is kétrészes van, mert azt tanácsolták, hogy kényelmesebb. Szerintem egyébként nincs ennek akkora jelentőssége. A cordura-bőr vitákról külön könyvtárakat lehetne kiadni. Általánosan viszont igaz, hogy megfelelő minőség esetén mindkettő ellátja a feladatát. Mindkettőnek vannak előnyei-hátrányai.A bőr ruha passzentosabb, idomul a viselőjéhez, jobban a helyén maradnak benne a dolgok, viszont nem kimondottan vízálló, jelentősen melegebb, nehezebb, sokkal több ápolást igényel.A cordura lazább, kényelmesebb, légáteresztő, megfelelően lekezelve magában is vízálló korlátozottan, és mosni is lehet. Viszont cserébe nem idomul hozzánk, és nagyon figyelni kell a méretezésnél. Jah, és jelentősen olcsóbb...Komoly esési tapasztalat szerencsére egyikkel sincs. Én a bőrre szavaztam, páromé cordura, ő is elégedett vele.

A kétrészes mellett szól(hatna), hogy ugye nagy melegben csak a felsőt felvéve lehet hordani.. hát egészségére mindenkinek..Jelentem kipróbáltuk, úgyhogy hogy csak a nadrágot kihagyva a felszerelésből, helyette ilyen térdvédő (vásároltunk egy elég komoly motoros térd-lábszár védőt), de nem éreztem azt, hogy ha itt valami nagy gáz lenne, ez így biztonságos. Én hanyagolom.

A csizma ismét csak egy érdekes kérdés. Amikor a motorosok elkezdenek motorozni, általában az szokott lenni a sorrend, hogy motor-bukó esetleg dzseki, a többi meg az idiótáknak való.. (bár kétség kívül vannak vállalkozások, melyeknek kell a piac, és jól élnek az ilyen emberekből, engem kicsit lehangol a fekete szín :) )Ebből persze közvetlenül adódik az is, hogy rendes motoros csizmát még arányába mindig ritkán látni a motorosokon. Pedig az emberek általában meglepődve néznek, amikor tájékoztatás jelleggel (jelentem, én sem magamtól vagyok ilyen okos, felhívták rá a figyelmem.. dehát elvégre tudást (is) adunk tovább itt..) szoktam mondani, hogy az emberi láb - főleg bokától lefele - csontozatilag az egyik legbonyolultabb testrészünk, és ha komolyan összetörjük, soha nem fogják tudni normálisan rendbehozni.. mi meg nem fogunk normálisan járni.

Erről persze rögtön eszembe jut az a vicc, hogy a természet igazságos, aki vak, az jobban hall, aki süket, az jobban lát. Akinek az egyik lába hosszabb, annak a másik rövidebb :).Visszatérve a lábbelihez, a megfelelő kemény protektorokkal, boka-lábszár ütközőkkel kimerevített csizma elengedhetetlen. Típusba felhasználás szerint sok mindenből lehet vállogatni a szupersporttól kezdve a túrán át a bakancsig. A divát másodlagos, és egyéni választás kérdése.Tapasztalatból mondom, hogy praktikus valami szellőző-izzadásgátló- egyéb varázslatokkal ellátott belsőrészű csizmát választani, mert nagyon sokat segít.

Talán a ruha részhez passzol, de nagyon fontos, hogy a ruhák többségében (tisztelet a kivételnek) a gyárilag benne levő gerincvédőnek csúfolt - hát nem is tudom minek nevezzem - akármi, az kb arra való, hogy a kukába levigyük a csomagolással együtt. Normális és jólrögzíthető gerincprotektor használata kötelező jellegű.

És akkor vannak még ilyen egyéb nyalánkságok, mint kesztyű.Ez megint egy óriási terület, annyi fajtát látni belőle. Szerintem ami ér is valamit, az a jóminőségű bőrkesztyű kemény kevlár protektorokkal az új perceken, a bütykökön, és lehetőleg a tenyéreni is. Hogy miért? Mert ha nem bírnak magukkal az autósok, a bunyónál elgondolkodnak 35x legalább, mielőtt visszaütsz. De mivel a motoros ember ugyebár kultúráltabb, mint egy sima autós, ezért nem tesz ilyet. Viszont amikor Dr. Szöszi hirtelen rádnyitja az ajtót, mert a tükröt csak a sminkelésből ismeri.. akkor pl nem vágja ketté a kezed (el eltörik, de az belefér) az ajtó éle.. de még fontosabb, hogy az ember elég idegesítő reflexe, (főleg azt idegesítheti, aki kesztyű nélkül motorozik :) ), hogy bármi bajt észlel, megpróbálja a kezeivel hárítani azt.. illetve eséskor azt elsőként letenni.

Azt azért nem kell gondolom ecsetelni, hogy egy 40-es esésnél is csupasz tenyérrel fékezni az aszfalton.. az igazi élmény lehet (ezért kell a tenyérre is protektor).

Aztán persze lehet bonyolítani az életünket ilyen csilli villi extrákkal, mint téli-nyári-eső kesztyű, alsóruházat, esőruházat, egyéb védő és kommunikációs eszközök. De ezek mindegyike megér egy külön bejegyzést.

Csak a duma:)

Az elkövetkezendő időszak bizonyára még többször fogja nélkülözni a komolyabb főzéseket, hiszen meghívót osztogatunk, amit főként munka után, este teszünk, így általában a vacsora főzés a kimaradó programpont.

Ha meg főzök, ahogy tegnap este tettem, akkor már bemutatottat, vagy csak picit átalakítottat és persze a fotóra már nincs kedv és idő, hiszen az éhség nagy úr. Azért szóban elmesélem, hogy mi is készült:)

Kezdetnek egy pizza, amire a paradicsomos alapra szalámi, lilahagyma, kukorica és reszelt mozzarella került. És mivel a pizza nem felelt meg annak a kritériumnak, hogy ma ebéd lehessen, így magamnak még készítettem egy kukoricás sajtmártásos tésztát, ami nagyjából ezen recept alapján adtam elő, csak cukkíni nélkül, masni tésztával.

Szolgálati közleményként pedig meg kell említenem, hogy megcsináltam az eszegetős postok további bontását, nem tudom, hogy mennyire sikerült következetesre és mennyire fogom tudni betartani, de ígérem igyekezni fogok. ;)

Mozzarellás sertés karaj

A hosszú hallgatás oka az unokaöcsém és egyben keresztfiam látogatása volt. Múlt csütörtökön érkezett és vasárnapig maradt. Voltunk vidámparkban, tropicariumban, meg számtalan plázában. Az étkezéseket főként menet közben oldottuk meg, de azért reggelire készítettem mindig valamit, hogy ne üres pocakkal induljunk neki a napnak:) Érdekes volt a várost egy majdnem 10 éves szemével látni;) Vasárnap haza szállítmányoztunk, így az egész család (tesómékkal kiegészülve) anyuéknál ebédelt, nem éppen fogyókúrásat. Viszont így nem kellett nekem főzni, csomagolt hétfőre is.

Hétfőn vacsorára, illetve kedd ebédre, viszont már nem kerülhettem el a konyhát, ami őszintén megvallva hiányzott is. A project még vasárnap este kezdődött azzal, hogy a fagyasztóból karajt volt a legegyszerűbb kivenni. Aztán találtam a hűtőben egy kevés reszelt mozzarellát, ami az egyik reggeliből maradt. Ebből kellett gazdálkodni.

Mozzarellás sertés karaj
Hozzávalók: 6 szelet sertés karaj, egy pohár natúr joghurt, fűszerkeverék (esetemben gyros), egy evőkanál olíva olaj, kb 15 dkg reszelt mozzarella
A karajt enyhén kikloffoljuk, majd a joghurttal elkevert fűszerbe fektetjük és kicsit állni hagyjuk. Egy jénai tálat (vagy tepsit) kikenünk olíva olajjal, majd belefektetjük a hússzeleteket. A maradék joghurtos szósz is rákanalazzuk, végül megszórjuk a sajttal. Előmelegített sütőben 200 fokon 25 perc alatt készre sütjük.
Én most sült krumplival, paradicsommal és tejfölös mártogatóssal tálaltam.

Felszerelés 1. - Bevezető&Bukó

Ha jobban belegondolunk, a motorozáshoz a motoron kívül igazából semmire nincs szükség. Na jó, talán egy ember nem árt, ha van (bár nálunk a kutya is motorozik :) de erről majd máskor) de egyébként semmi különleges.

Hivatalosan a törvényhozók annyira aggódnak az egészségünkért, hogy elrendelték, hogy valami bilit húzzunk a fejünkre, nehogy az áramvonalasra nyírt hajszálak között kibukkanó bőrfelületeket leégesse a nap. Sajnos kicsiny (egyre növekvő) motoros társadalmunk kb. le is ragad a bili anyagú, és max fenti funkciót ellátó fejárnyékoló eszköz használatánál. (bár megjegyzem, erre egy szombléró, vagy egy baseball sapka is elég lenne..)

Itt ismét szerencsésnek mondhatom magam, mert kedvenc kollégáim szigorú nevelésének hála, nem az ország trendjét követve álltunk neki a motorozásnak. Konkrétan az egyik kolléga akitől talán a legtöbbet tanultam ezen a téren azt mondta, hogy mindenki annyit költsön a felszerelésére, amennyit ér magának a teste. És valóban, érdemes elgondolkozni rajta.Ha kimegyek az utcára, nap mint nap mást sem lát az ember, hogy strandpapucs, póló, rövid nadrág. Vagy csak sima utcai ruha. De van két abszolút kedvencem.. az ilyenek utasai (erről még később) vagy bikini mezitláb/vietnámi papucs vagy tűsarkú-miniszoknya-top.

És akkor két dolog jut eszembe.. (több is:) de ide kapcsolódó), az egyik az, hogy csak séta közben megbotlik az ember, mennyire megüt-lezúzza magát, aztán az, hogy ugyan ez biciklivel mennyivel durvább. És mindezt miért is? Amikor megkérdezi az ember őket.. hát, a felszerelés meleg, kényelmetlen, nem csinos, drága (ez megint csak kedvenc) stb. Mielőtt valaki kővel dobálna, hogy persze, mert nem csak a gazdagok hobbyja lehet (jelentem én sem mondanám magam annak..) és igen is számít a pénz, azt mondanám erre, hogy a drága relatív. Amikor bemegy az ember a boltba, és megvesz valamit, akkor minden drága, mert ki kell fizetni. De az már kevesebb ember gondolataiba fogalmazódik meg, hogy amikor baleset éri (ami ugye a motor tulajdonságaiból adódóan a legritkább esetben 8 napon belüli) akkor csak a kieső jövedelem, az ápolás, a gyógyszerek, a családtagok ápolása, utazása, stb. mennyibe is kerül.. hát jelentősen többe.. és még nem is vettük azokat a szomorú kiementeleket, amikor maradandó károsodás van. Pedig ennek esélye megfelelő felszerelés nélkül nem kicsit emelkedik.

Rengeteg cikket olvasni a különböző felszerelésekről, összehasonlításokról stb. én leírom, mi alapján választottam.Kezdjük felülről: kötelező elem, tehát elkerülhetetlen választás a bukósisak. A választásnál sok szempontot lehet figyelembe venni, de a fizikai kinézetét két dolog határozza meg általában: az egyik a szín (ez szubjektív, általában minden típusban meg van a megfelelő választék) a másik a motor(ozás) típusa. Ez szerint ugye vannak zárt, felnyitható, nyitott, és hát nem is tudom minek nevezzem, mondjuk ilyen harci sisak jellegűek. Na most ha abból indulunk ki, hogy elvileg a védelem a lényeg, akkor a zárton és a felnyithatón kívűl az összes többi csak fejdísz, hiszen a törés szempontjából viszonylag puha és macerás részeket ( áll, arc, orr, fogak) teljesen védtelen, és bár élettanilag nem ezek a kiemelt részek a fejen.. azért gondolom senki nem akar gnom lenni később. A felnyitható sisakokról sok vita van, de helyes használat mellett még nem hallottam olyan balesetet, ahol a felnyithatóságábból adódóan ne védte volna meg a tulajdonosát. Ehhez persze hozzá tartozik, hogy ezeket a sisakokat hivatalosan nem szabad menet közben felnyitva használni, ergó zártként viselkednek.Az abszolút kategória a zárt sisak (nem véletlen, hogy versenyzésben csak ilyet lehet használni). A másik fontos dolog az anyag. Itt is két fajta van.. amiről érdemes beszélni.. meg amiről nem.Amiről érdemes, azok az üvegszál-karbon típusú sisakok, amiről nem, az a többi. Az ilyen keményített ABS, meg műgyanta, meg műanyag, meg ilyen gyerekjátékokat el lehet felejteni, simán széttörnek. Ha az anyagban már megvan, akkor hogy ki milyen márkát választ, az igazából két dolog függvénye, az egyik a pénztárca, a másik hogy kinek mi jó a fejére. Ez egy érdekes kérdés.. a párom szokta mondani, hogy azért gyártanak ennyi fajta fogamzásgátlót, mert mindenkinek más az ami beválik. Ez így van a sisakokkal is. Hiába néz ki az ember egy nagy márka legdrágább sisakját, ha egyszerűen a héjforma nem illeszkedik a fejére, vagy kényelmetlen. Mert ugyan mindegyikben van nagyságrendi méret, de ez is kevés általában.A márkákról csak annyit, hogy az ismert márkák (pl: shoei, nolan, hjc, lazer, agv) között igazából óriási különbség nincs, hiszen aki utána néz, láthatja, hogy többet ugyan az a gyártó készít más név alatt (shoie-hjc, lazer-nolan). Persze kényelemben, extrákban van különbség, de védelmében nincs.Árban óriási szórások vannak. Általában az üvegszál-karbon-kevlár típusú sisakok jó akcióban olyan 40e Ft-tól kezdődnek. A szuper extra egyedi sorszámozott, csillivilli sisakok akár 200E Ft-ba is kerülhetnek.A festésről olvastam egyszer egy tanulmányt (persze, ezeket érdemes fenntartással fogadni, de azért utána figyeltem rá, és van benne igazság), ami arról szólt, hogy az egyszínű bukósisakú motorosokat akár 50%-al hamarabb észreveszik a közlekedés során a többi résztvevők, mint a mintás sisakúakat. Persze ez nem csak a sisakon múlik, de itt ezt vizsgálták.A természet törvényeit figyelve lehet benne igazság, hiszen azon állatok általában, amelyek változatos környezetben (a várost nevezhetjük ilyennek) akarnak rejtőzködni, mindig mintás többszínű külsőt viselnek, és színében nem is feltétlenül azonosat a környezettel, mégis az emberi szem valamiért túlugrik rajta.Mi lehet még fontos egy sisak választásánál? Előszőr is, hogy kényelmes, de passzentos legyen. Figyelembe kell venni, hogy a friss sisak még nincs a gazdája fejéhez idomulva, továbbá később tágul is, tehát mindenképpen szorosnak kell lennie.Nekünk azt mondták szakértők, hogy két dolog alapján lehet megmondani, hogy kellően szoros-e a sisak (ha még nem kényelmetlenül szorít). Az egyik, hogyha egy segítő megfogja kétkézzel a sisakot akkor nem tudjuk benne elfordítani a fejünket. A másik, ha kinyitja az ember a száját, akkor a "pofazacsiját" bonyomja a fogai közé kicst. (ez most furán hangzik, de nem tudom jobban körülirni:) ). Praktikus még a kivehető és mosható bélés, illetve a rovarvédő háló, mint extra.A záró eszközben a versenysportban a dupla D gyűrű az elfogadott, nekem is ilyen van, de nem hinném, hogy akkora jelentőssége lenne a többi csatnak is. Ahol számíthat, hogy a motorhoz rögzíteni a D gyűrűt lehet alapból az erre kialakított helyre.Lehetnek még egyéb extrák mint beépített napszeműveg, karcmentes plexi, páramentes plexi, beépíthető kommunikáció.A karcmentes-páramentesről állítólag létezik, és működik. Nekem speciel nem vált be 100%-ra, de lehet, hogy másik gyártónál működik. Fontos tényező még a zaj. Ez relatív. Sok teszt alapján állítólag a Schubert sisakok az abszolút nyerők ilyen téren, és az általános hittel ellentétben a versenysisakoknál figyelnek erre legkevésbé. (pl egy shoei versenysisak állítólag kifejezetten hangos, bár állítólag van hozzá valami hangtompító szett)

Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy olyan mint a lakás, hogy az első általában sosem a legjobb választás.. dehát a tapasztalattal előbb utóbb megtalálja az ember az igazit.És ugye van még egy fontos kérdés - hál isten nem tapasztalatból - de egy látványos tesztel bemutatatták, hogy a bukósisak egyszer használatos eszköz!!. Azaz bármilyen kis esés után cserélni kell.

Hazafias estebéd

Ahogy az előző postban említettem az ebédünk is magyaros volt. Nem újdonság, már szerepelt a blogon. Lecsó néven;) Annyi az újdonság, hogy nagyrészt a párom nagymamájától kapott alapanyagokból lényegült át. Így megmutatom, hogy ebből:

és ebből:

Némi hőhatás és néhány további hozzávaló adagolásával lett ez:

Nagyon finom és laktató volt és lesz holnap ebédre is. Kaptunk még más alapanyagot is, ígérem azt is megmutatom, amit abból alkotok:)

Boldog születésnapot Magyarország!

Vagyis hazafias hangulatban vagyunk:) Ki mentünk délelőtt a huszadikai ünnepségre, akartunk kicsit Red Bull Air Race-t fotózni, meg nézelődni. Tűzijátékra eszünkben sincs kimenni, van egy enyhe tömegiszonyunk, főleg a tavaly előtti eset óta - ami érdekes volt, mert viszonylag friss pestiek voltunk még és egész nap készültünk, este mégsem mentünk ki, így még mindig elmondhatom, hogy sosem láttam élőben a pesti hacacárét. Majd egyszer biztos ráveszem magam.

A rendezvény maga - ahhoz képest, hogy elfelejtettek keretet tervezni rá - szerintem elég jó volt. Volt tömeg, de délelőtt még teljesen elviselhető. Volt néznivaló, kipróbálnivaló, megkóstolnivaló. Párom tanácsára vettünk egy Rábaközi perecet, amit én most kóstoltam először:) Hazafelé menetben pedig megvettük az elmaradhatatlan kürtös kalácsot is, forrón frissen készült, isteni volt:D

Aztán megkezdődtek az Air Race-hez kapcsolódó programok, ettől a tömeg iszonyatosan megnőtt a meleg meg valahogy kezdett elviselhetetlenné válni. Ennek ellenére helyet foglaltunk a Duna parton és vártunk. Palik László és Bocskor Gábor segítségével megtudtuk, hogy a valódi program, maga a verseny csak három órakor fog kezdődni. Nos be kell vallanom, hogy mi ezen a ponton simán feladtuk és hazajöttünk némi magyaros ebédet főzni, de erről majd a következő postban.

Azért kutattam a neten néhány kép után és így találtam egy jót az Air Race-ről is, illetve a tűzijátékról is, amik nyilván nem idén készültek, de azért ideteszem őket.

A kenyeres kép innen száramazik, az utolsó három pedig innen.

Jogosítvány...

Miután ugye az ember eldönti, hogy szeretne motorozni - jobb esetben - szüksége van jogosítványra is. Itt igazából csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy úgy hozta a helyzet, hogy az egyik legjobb iskolát sikerült kiválasztani.Mivel ugye új kategória, így nem ússza meg az ember a KRESZ oktatást, ami ugye a "tömeg sport" B. kat miatt úgy néz ki, hogy tanítják azt, aztán ahol van, ott elmond(anák)ják a különbséget. Nah ebből az oktatásból majdnem teljes másfél órán ott is voltam. Egyrészt mert munkaidőben volt, másrészt mert nem is érdekelt :). (főleg mert azért itt már több mint 5 éve volt jogosítványom, tehát azért van fogalma az embernek az elmélet meg a gyakorlat viszonyáról, a táblákat meg csak megismerem). Mellékesen jegyzem meg, hogy mivel ugye még a B-t hagyományos papíros rendszerben tettem le, azért elég kellemetlen meglepetés volt az új számítógépes rendszer. Szerintem jelentősen nehezebb. Ezzel az elméletet le is tudtuk.

Aztán következett a gyakorlat :). Ez a már korábban említett messzi gyökerekig nyúló motoros tapasztalataim miatt volt izgalmas.

Az oktató szerencsére úgy kezdte (egyébként mindenkivel, aki nem kategória váltásra jön), hogy fokozatosan egyre nagyobb motorokkal kell tanulni, így én kezdetnek kaptam egy 125 ccm Honda motort. És itt következett motoros pályafutásom egyik "csúcspontja" :).

Ugyebár az oktató elindította a motort, mondta, hogy üljek fel rá. Nah, ez még megy. Elmutogatta gyorsan, hogy ez a gáz, ez a kuplung, ez a sebesség váltó. (hát hiába, nekem is lehet újat mondani). És akkor ahogy autóban csinálom, lassú kuplung kicsi gáz, és óvatosan próbáljunk menni.

Na igen, és itt a bibi. Próbálkozok, az oktató egyre jobban vonja össze a szemöldökét, majd közlöm, hogy nem megy, mert nem működik a gáz.

Erre odajön, (szerintem vagy az a csoda, hogy kibírta röhögés nélkül, vagy hajtépve nem futott el:) ) meghúzogatja - persze működik - hogy ne működne.. csak magad felé kell húzni a kart...

Hát honnan kellett volna ezt nekem tudni? :) Mindegy, de ezt is megtanultuk.

Itt hosszasan abból álltak az órák aztán, hogy körözgettünk egy placcon, szoktuk a vasakat, egyre nagyobbakat, kanyarodtunk, fordultunk.

Motorozni nem könnyű. Sőt, nehéz. Hiába kerékpározott az ember, hiába ez is kétkerekű, hát nem ugyanaz. Ez nehéz, nem lehet vele kanyarodni.. meg egyenesen menni sem.

Aztán következtek maguk a rutin vizsga feladatok. Nah, a motornál szerintem nem a városi vizsga a nehéz. (bár csak zárójelben megjegyezve, sajnos így is könnyű motoros jogsihoz jutni) Legalábbis akkor, ha a sofőr testsúlya/alkata meg a motor tömegének aránya viszonylag érdekes matematikai arányokat mutat, mint esetemben.

Főleg a nyolcasoknál lesz izgalmas ez a dolog. Izgalmas is volt.. természetesen el is feküdtem a motorral.. onnantól meg már persze elment az embernek a maradék bizalma is. Azért pár pótórával, de meglett elsőre a rutinom. (nem szívesen futnék neki mégegyszer)

A városi vezetés már viszonylag eseménytelen volt, az érdekesség talán az volt, hogy elsőre nagyon gyorsnak tűnt a motoron a sebesség.

Az első vizsgán egy erősen vitatható esett miatt a vizsgázó sorstársal együtt megbuktunk, de másodikra már sikerrel vettem ezt az akadályt is.

A kezdetek kezdete

Azt szokták mondani, hogy az ember motorozáshoz (és minden egyébhez is) való hozzáállását alapvetően meghatározza az első találkozás.Hát talán vannak kivételek, mert én speciel sokáig nagyon utáltam a motorokat, és úgy kompletten a motorosokat. És hogy miért? Nem az átlagos... még gyerek koromban ahol laktunk egy nagy parkoló volt mögöttünk, és valami oknál fogva mindig ott gyűlt össze néhány motoros (simson :) ) és túráztatták a motorokat este. És mivel ez sok embert zavart ott sok éven keresztül ezért a motoros = gonosz rossz ember előítélettel nőttem fel :).

Először motorra 15 évesen ültem (szintén simson :) ez valami kísértés lehet :) ) a testvérem egyik udvarlója vitt majdnem egész 20 métert, megkerülve a házat. De nem mondanám, hogy nagy pozitívum volt, csak ennyi maradt meg az egészből.

Aztán sokáig semmi. Néha az ember megnézte a sportmotorokat, amint néha egy két "huligán gonosz motoros" talpig bőrben megállt mellette a kereszteződésben.

Újabb jelentős idő telt el, míg az élet úgy hozta, hogy vidékről felkerültünk a fővárosba. És itt szembesült az ember a közlekedés problémájával. Az ember csak ült a dugóban órákat, araszolgatott, miközben a sorok között robogók, és motorok suhannak el mellettem.

És itt kezdett - még egyenlőre kényelmi szempontokból megfogalmazódni - hogy hát ez itt rendkívül praktikus közlekedési eszköz.

Persze a későbbi kimenetelhez az is nagyban hozzátartozik, hogy a cég ahova kötött a sors, nagy motoros kollégákkal volt tűzdelt, ezért ott is kapta az "oltást" az ember.

Így kezdődött tehát, hogy nekem muszáj lesz bekapcsolódni a motoros társadalom vérkeringésébe.

Tekercsek

Megint egy nem nagy szám, de talán ötletadónak, gyorsan elkészíthető vendégváró falatnak hasznos lehet. Meg magamnak is emlékeztetőnek, hogy jól sikerült és nyugodtan ismételhető:D

Tekercsek
Egy mirelit leveles tésztát kiolvasztottam, majd jó vékonyra kisodortam, végül elfeleztem.
Egyik felére nutellát kentem, majd jó szorosan feltekertem, szalámi vágással kb. 2 cm-es csigákat vágtam, amit margarinnal kikent sütőlapra fektettem. A másik felével ugyanígy jártam el, csak arra fűszeres tejföllel kikevert reszelt sajtot tettem. Előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg a sajtoson pirulni nem kezdett a sajt.

Új paripa

Mivel csütörtökön elhoztuk az új paripát, gondoltam megmutatom. És ezzel új kategóriát is vezettem be, remélve, hogy szépen lassan gyűlni fognak az ilyen-olyan motoros bejegyzések, főleg túrabeszámolók, fotókkal élményekkel.

Első komolyabb használtra mindjárt méltó helyet is választottunk a fehér motornak:) Esküvői felvezetésnek mentünk egy motoros cimborának:)

Ahol történt vicces esemény is, elkaptam ugyanis a menyasszony csokrát, ahogy a párom a combcsipkéjét. Azt hiszem ezek után már nem titkolom többé, hogy októberben tartjuk a templomi esküvőnket és a lakodalmunkat:D Éljen a babona:)))) Megmutatom azért, hogy mit szereztünk;)

Az egyszerűség dícsérete - rakott krumpli

Találtam már a neten számtalan variációt. Olvastam rengeteg blogot, fórumot, ahol mindig más-más készítési módot ismerhettem meg. Próbáltam is többet, de valahogy nekünk még mindig a klasszikus ízlik a legjobban, arányokat nem tudok, meg azt hiszem kisétkű családunk nem is mérvadó ilyen szempontból.

Rakott krumpli
Krumplit megtisztítjuk, karikára vágjuk és sós vízben pár perc forralással előfőzzük. Ezzel egy időben elkészítjük a kemény tojásokat is. Egy jénai tál alját kikenjük kevés olíva olajjal, majd az előfőzött krumpli karikákat szépen sorban lerakogatjuk. Ezután jönnek a lángol kolbász (!) és a tojás karikák, majd néhány pötty pirospaprikával és sóval elkevert tejföl. Ezt a rétegezést addig csináljuk, amíg elfogynak a karikázott hozzávalók, majd a tetejét bőségesen beterítjük a pirospaprikás tejföllel. Ezután forró sütőbe toljuk és addig sütjük míg a tejfölön piruló pöttyöket nem látunk.

Görénykedünk

A hétvége nem a főzésről szólt. Többnyire étteremben ettünk, erre-arra a városban, de most nem erről fogok írni. Hanem arról, hogy a készült pár kép a görényekről. Továbbra is tartom, hogy nagyon nehéz fotózni őket, de azért lehet elkapni remek pillanatokat. :) Íme a most készültek közül a kedvencek.

A futkározós program első pontja mindig a cső. Régen a ketrecükben volt bent, de mivel rájöttek, hogy a fel-le mászkálás hangjával minket remekül lehet terrorizálni elkoboztuk:P Kint is nagyon jó móka, most ugyan csak külön-külön képek készültek, de van, hogy egyszerre nyomul benne mind a három szőrmedömper.

Aztán megtalálták az egyik fésűmet, amit persze azonnal el akartak dugni...Hómedvéről ekkor remek képek készültek, amiken általában csak a lobogó farka látszik:D Dante azért megvan, amint éppen Gumipapszlival hadakozik a megszerzésért.

Ez után Pepe felfedezte, hogy ráférne egy kis gyúrás:)

Majd persze fáradtan kiterült:

A pihi csak addig tartott, míg a jutalomfalatos dobozt meg nem zörgettem. Máris sorba kunyerált a csapat, élen Hómacival:

Nagy csámcsogások közepette fogyasztott a csapat. Pepét lehet csak ilyenkor fotózni, mert Maci és Dante minden egyes darabbal arrébb fut, hogy elbújva egye meg...ennek a miértjét nem igazán értem, mert egyrészt így kevesebb jut, másrészt már előre ledolgozzák a megszerzett energiát;)

Mikor már azt hittük, hogy kifáradtak, jól laktak bepróbálkoztunk egy csoport képpel. Még ez lett a legjobb...elképzelhető, hogy milyen lett a többi:P

Füstölt sajtmártásos csirkemell krokettel

Csütörtöki vacsoránk a szokásosnál kicsit időigényesebb volt az sk krokett miatt. Ennek a receptjét nem ismételném, csak belinkelem. Annyit módosult, hogy fokhagyma nem került bele, tekintettel arra, hogy munkahelyen is esszük.

A füstölt sajtmártásos csirkemellben sincs semmi különlegesség, de eddig még nem postoltam róla, hát most megteszem. A pécsi plázában lévő DonPepe étteremben ettünk hasonlót először. A receptet is ott kaptam meg. És ugyan azóta ettünk az országban más DonPepében is, de valahogy nem volt olyan finom, mint ott Pécsett. Természetesen azóta már jócskán átdolgoztam a receptet a saját ízlésünkre.

Füstölt sajtmártásos csirkemell
Hozzávalók: egy nagyobb csirkemell nagyobb kockára vágva, egy kis fej hagyma apróra vágva, egy bő evőkanál liszt, egy tömlős füstölt sajt+két kocka medve sajt (vagy ha van ez is lehet füstölt - nekem nem volt), kb. 1,5 dl tej (esetleg tejszín - én nem bontottam meg a nagy dobozt most ezért, tejjel is nagyon finom volt), só, frissen őrölt színes bors, oreganó, szerecsendió, kurkuma.
Elkészítés: A hagymát kevés zsiradékon üvegesre pirítjuk, majd rádobjuk a csirkemellet és fehéredésig pirítjuk. Fűszerezzük, majd kevés vizet aláöntve puhára pároljuk. Mikor megpuhult, akkorra el is fő a víz róla, ekkor rászórjuk a lisztet és kicsit összeforgatjuk a hússal. Rálöttyintjük a tejet, hozzáadjuk a sajtokat és addig főzzük, amíg a sajtok tökéletesen összeolvadnak, ekkor adjuk hozzá a kevés kurkumát. Majd krokettel, esetleg rizzsel tálaljuk.

Képriport a hétvégéről

Nem, a hangzatos cím nem takar semmi kiemelkedőt. Csak annyit jelent, hogy csupa olyat főztem, amit már bemutattam, mégis úgy gondolom, hogy a képek megérdemlik, hogy ide kerüljenek:)

Volt babgulyás villámtúrós pogival:

Vasárnap a ReaMami javát ettünk kicsit átdolgozva a hűtő tartalmának megfelelően (lehelet vékony sonka szeletek kerültek alulra, rá a fűszerezett hús, majd erre kentem egy tömlős krémsajtot és így öntöttem le tejszínnel, tetejére pedig ment pirospaprika is) tejszínes burgonyapürével és vegyes salátával tálaltam (uborka, paprika, paradicsom sima snassz cukros ecetes lével...tudom nem nagy szám, de én nagyon szeretem):

Ma házon kívül vacsoráztunk – bárányhúsból készült gyrostJ Holnap sem jövök várhatóan semmi újdonsággal.