Afféle komatálként készült egy adag jóféle sertéscsont leves, meg egy ilyen sütemény, mert pár nappal ezelőtt is nagyon ízélett a kismamának, csak akkor még pocakosan. A levesbe viszont a szokásos cérnametélt helyett, valami masszívabb betétet akartam. Ahhoz képest, hogy életemben első alkalommal csináltam remek lett. A tankönyvi verzióból indultam ki, nekem Pető Gyula Ételkészítési ismeretek tankönyve jelenti ezt;) Alább már úgy, ahogyan én készítettem, de ha valaki igényli, szívesen bemásolom az eredeti receptet is.
Májgombóc
25 dkg sertésmáj
2 db zsemle
1 ek sertés zsír
2 tojás
1 kis fej vöröshagyma (3 dkg)
só, bors, majoranna
5 dkg liszt (mennyisége nyilván függ a tojás méretétől!)
A hagymát apró kockára vágjuk és a zsíron üvegesre pároljuk. A zsemlét beáztatjuk, majd kinyomkodjuk és a késes robotgép segítségével összedolgozzuk a májjal (nyugodtan mehet hozzá a pirított hagyma is, így homogénebb lesz a végeredmény). Fűszerezzük, hozzáadjuk a tojásokat, végül a lisztet. Forró, de nem lobogó sós vízbe szaggatjuk vízbe mártott kanál segítségével (vagy vizes kézzel gombócokat formázunk) és puhára főzzük. Óvatosan szabad csak keverni, végül szűrőkanállal szedjük ki. Ha a levesben tartjuk tálalásig, akkor kicsit felpuhulnak!
Alex babának egyébként készült pelenkatorta és persze takaró is:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.