2009. november 19., csütörtök

23 év….

Jó volt a részesének lenni – ezzel a végszóval búcsúzott a 23 éve műküdő Danubius tegnap éjjel. Nem vagyunk, vagyok rajongója egyik rádiónak sem. De azért tegnap este és éjszaka hallgattuk a Danubiust, mert hát ilyenre azért nem hiszem, hogy lesz még valaha példa az életünk során.




Igazából gyerekkorom meghatározó rádiója volt a Danubius, aztán középiskolás (főként táncdalfesztiválos zenékre bálozó) kamaszként Sláger rajongó lettem. A főiskolás szobánkban a vacsoráknak elmaradhatatlan része lett ismét a Danubius, konkrétan a Jáksó Hot 20. Aztán Győrbe, majd Pestre kerültünk, ahol helyi rádiókat hallgattunk, ha éppen a kocsiban ültünk és nem a cd-t választottuk.

Bevallom, hogy az évek során úgy éreztem, hogy romlott a színvonal a rádióknál a Slágernél a régi idők slágerei helyett jöttek a ma zenéi, sok ismétléssel. A Danubiuson a helyzet talán még rosszabb volt, emlékszem olyan délutánra, hogy nagyjából három óra leforgása alatt négyszer hallottuk ugyanazt a „slágert”. Az idézőjel oka, hogy nem tudnám megmondani, hogy mi volt az adott zene, s biztos vagyok benne, hogy a velem rádiózó szobatársam is így lenne ezzel.

Ennek ellenére tegnap délután hazafelé a kocsiban, majd itthon is a tv helyett a Danubius hallgattuk. Tegnap olyannak éreztem, mint gyerekkoromban. S a ¾ 11-kor elhangzó utolsó hírektől kezdődő búcsúzásoknál bevallom itt-ott könnyeztem.

A netről úgy tudtuk, hogy a Szól a rádió című dallal fog búcsúzni a rádió és a Himnusszal indít az új Class FM. Nos a mind a kettő elmaradt. Elvileg 15 másodperces csenddel előtte pedig a fenti (ha jól emlékszem Rákoczi Feri hangján elhangzó) mondattal köszönt el a Danubius. A valóságban a szünet kicsit hosszabb lett, a Himnusz helyett pedig egy régi, számomra ismeretlen rádióról szóló zene csendült fel. A rövidke intro után a Tankcsapda Mennyország turiszt nótája következett. Itt mi kikapcsoltuk a rádiót…s megdöbbenve konstatáltuk, hogy talán illett volna valami rövidke beköszönő szöveget mondani.

Ma is sok időt töltöttünk kocsiban, ekkor végig Class FM-et hallgattunk. A zenei változatossággal nem volt gond. A magyar zenék arányával sem (konkrétan minden harmadik zene magyar volt). A reklámokkal sem – amíg hallgattuk egyetlen reklám blokkra sem sikerült rábukkanni. S a műsorvezetők többségével sem, azok ugyanis a volt Danubius műsorvezetői (Argyelán Kriszta reggel, Abaházi Csaba a déli kívánságműsorban, Vágó Piros délután, s Jáksó László kora este). A gond a hangosítással volt, illetve a technikával, legalábbis a műsorvezetők ilyen-olyan elszólásaiból ezt gondolom.

Kíváncsian várom a fejleményeket. Az Index – meglepő humorossággal - itt foglalja össze az új rádiók első napjait.


A két megszűnő rádióról pedig csak annyit: Danubius és Sláger…szép volt fiúk és lányok. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Printfriendly