Papír szerencsesütik

Házibuli a mai célpont. Sós volt a kívánság, így készültek a malacok. Meg némi ilyen vicces papír süti…hátha tetszik a többieknek.

Kissé vastagabb papírra kinyomtattam a köröket, kivágtam őket. A bölcsességeket sima nyomtatópapírral nyomtattam, csíkokra vágtam, majd félbehajtottam.

A sütiket pedig egy helyen ragasztópisztollyal rögzítettem…így mondjuk rögtön bukó volt a közepére nyomtatott felirat, de jövőre már profibb leszek:P (Ha valakinek szüksége van a kész - bár holnaptól kissé aktualitását vesztett -  sablonra, szívesen átküldöm e-mailben).

Az eredeti ötletet innen vettem...most éppen, mert már sok helyen találkoztam vele. 

Update: messze felülmúlta a várakozásaimat a sikere. Többet csináltam, mint ahányan voltunk és majdnem mindenkinek jutott még egy…amit nagyon szívesen ki is húztak ;)

Túrós-juhtúrós malackák

A forma nagyjából változatlan, leszámítva, hogy az első adagnál még nem találtam meg a szokásos méretű formákat, de aztán mire a második tepsibe került már igen, így a vendégségbe a nagyokat vittem, itthon a fiúknak meg maradtak a kicsik. A receptet most Illéskrisznél találtam, nagyon finom, de a malacokhoz a régi alkalmasabb volt, szebben tartották a formájukat. De valójában senki nem kifogásolta;)

Túrós-juhtúrós malackák

Hozzávalók: 

35 dkg liszt

25 dkg túró

10 dkg juhtúró

35 dkg margarin

12,5 dkg trappista sajt

só

Tetejére: 1 felvert tojás (és további reszelt sajt, ha a forma úgy kívánja…a malacokra nyilván nem került)

A hozzávalókat összegyúrjuk, majd kb. fél cm vékonyra nyújtjuk a kívánt formára vágjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk, tojással lekenjük (reszelt sajttal megszórjuk) és 200 fokos sütőben a kívánt szín eléréséig sütjük.

Robinson Étterem

…ahol szinte biztosan állíthatom, hogy háromszor voltunk: először-utoljára-sohatöbbet. 

Az indulás nem volt rossz…ezen az oldalon romatikus étterem (polgári 9es házassági évfordulót ünnepeltünk) után kutatva akadtunk rá és mind a ketten ezt választottuk….miután nem akartunk ismét a Prime-ba menni főleg a tagnapi Lancelot után. Hát az indítás nem volt rossz a telefonos foglalásnál nagyon kedvesek voltak, az érkezésünkkor meg kiemelten udvariasak. Az étterem szép és hangulatos, bár kissé közel vannak az asztalok egymáshoz, ez mondjuk teljeséggel lerombolja a romantikus és intim hangulatot. 

Aztán a választásnál 20 másodperc alatt sikerült lerombolni az addigi pozitív benyomást….a pincérünk nem kicsit volt kioktató, már-már lekezelő, aki úgy tűnt nem nézi ki belőlünk, hogy ki tudunk fizetni egy több tízezres számlát. Pedig valójában csak a nem egészen egyértelmű étlapot szerettük volna tisztázni. 

Az étlapról amúgy nehéz volt a választás és nem a kiemelten bőséges választék miatt, hanem éppen ennek hiányában. Egy olaszos jellegű étteremben összesen 4 féle tészta van és abból 3 tengeri herkentyűkkel, az cseppet sok volt. A Dario féle külön étlapról mondjuk két személy esetén - mint a pincérrel való konzultáció után kiderült - lényegében két féle fogás rendelhető, mert hát kevesen vannak, akik képesek egy másfél kilós steaket egyedül, vagy akár másodmagukkal bevágni. Lényeg a lényeg végülis előételnek libamáj terrine-t ettünk ketten egyet. Ez teljesen hibátlan volt, éppen jó adag. Főételnek és a bélszín csíkokkal tálalt paradicsomos garganelli (pennére - tollhegyre - hasonlító tészta;)) mellett döntöttem, ami az ígéret szerint reszelt parmezánnal érkezett volna. KáeM a Darios külön étlapról választotta végülis a bélszínt (mégis steak:S), steak burgonyával és gorgonzola mártással.

Az én vacsorám tálalása nem annyira nyert, mert a reszelt parmezán helyett forgácsot kaptam, amivel alapvetően semmi bajom, de tésztához nem szeretem, mert - főleg ha olyan nagy forgácsok, mint jelen esetben - nem igazán tudom jól elosztani a tésztán. A fogás maga nem volt rossz, bár a bélszín lehetett volna fűszeresebb. Az adag méretét tekintve simán meg tudtam enni….szóval nem volt hatalmas;)

KáeM esetében a szószért ismét szólni kellett, mert lemaradt, a krumpli némileg hideg volt, de amúgy jónak minősítette, bár mint mondta, ha steak, akkor marad a Prime;)

Miután kértük a számlát, “alig” 20 percet kellett várni, hogy meg is kapjuk (nyilván innen már nem volt esély odaérni a moziba:(). Kártyával fizettünk és mivel a számla alapból tartalmazott 12,5% szervízdíjat és borravalót, illetve kicsit sem voltunk elégedettek a kiszolgálással, így hát nem adtunk plusz borravalót. Így sem fizettünk keveset, mert nem olcsó a hely. 

A végső véleménnyel kezdtem a beszámolót, nevezetesen, hogy nem fogunk visszatérni, persze azért soha ne mondd, hogy soha, mert attól még mindig izgalmasan hangzik a Fiorentina…csak megfelelő társaság kéne hozzá;) És hát a kilátás az étteremből igazán figyelemreméltó.

Csirkemelltorta

Éva facebook oldalán láttam meg és már el is dőlt, hogy – végre – nálunk is elkészül. Remek lett, igazán kár, hogy csak most csináltam meg. Biztosan gyakrabban fogom, főleg, mert vendégvárónak is kiváló. A lenti mennyiségeket egy kicsi szilikonos püspökkenyér formához használtam fel.

Csirkemell torta
1 kisebb csirkemell filé
15 dkg szeletelt füstöt tartja
15 dkg reszelt sajt
20 dkg szeletelt bacon
kevés liszt
A csirkemell szeleteket kissé kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk, kevés lisztben megforgatjuk. A formát beterítjük a bacon szeletekkel, amiket szintén túllógatva tesszük. Erre jön egy réteg a csirkemellből, majd erre jönnek a tartja szeletek szépen sorban, majd egy adag reszelt sajt, erre megint egy réteg hús, ismét tarja, sajt és végül hússzelettel zárjuk le. A kilógó baconnal szépen szorosan betakarjuk, majd forró sütőben a bacon pirulásáig sütjük. Ekkor leöntjük a felesleges zsiradékot és egy tepsire kifordítva a másik oldalán is pirosra sütjük a bacont.

Banános amerikai palacsinta

Tulajdonképpen semmi újdonság, mert a recept majdnem teljesen a régi, pici fahéj is kerül bele, illetve amikor a serpenyőbe került, akkor rátettem a banán-szeleteket. 

Igazán finom volt és jól fogyott bele a kissé már megbarnult, magában már nem annyira kívánatos banán. Az ifjabb korosztály kezdetben csoki-öntettel fogyasztotta, majd ők is átnyargaltak az általunk választott szilva-szirupra;)

Fokhagymás fetakrém

Próbáltam már egy fajtát korábban, az is finom volt. Ezzel így vendégségben találkoztunk. Ez volt az előétel…a főétel már nem is fogyott annyira:P Elkértem a receptet…amire annyit mondott B, hogy nincs is recept, csak felsorolta a hozzávalókat. Azóta többnyire így készül…vagy néha tejföllel, ha éppen nincs otthon görög joghurt.

Fokhagymás fetakrém

Feta sajt

Görög joghurt

Fokhagyma

A hozzávalókat késes robotgéppel összedolgozzuk, pirítóssal, mártogatható zöldségekkel tálaljuk. (Nem írok anyaghányadot, mert erősen ízlés dolga, hogy ki mennyire szereti fokhagymásan, krémesen, folyósabban.)

Bangkok thai étterem

Az úgy volt, hogy gondoltuk végre megnézzük az 1000sárkányt...de az elvileg 11ig nyitva tartó étteremben fél 10kor sötétség honolt.

KáeM indiaira szavazott én mondtam, hogy mégiscsak kínaira vágynék...aztán kutakodtam az okos telefonon és ráakadtam a thai étteremre, abból is konkrétan a Bangkokra, mert erről találtam a legjobb véleményeket. 

11ig volt nyitva, mi kicsivel 10 után érkeztünk. Ezen a ponton kaptunk asztalt, bár a pincér nem volt maradéktalanul barátságos. (Mondta, hogy 11ig és nem tovább) aztán mikor az étlap átadása után nagyjából egy perccel már diktáltuk is a rendelést, kezdett megtörni a jég: ) A Későbbi ital választásnál már egész kedves volt, s mikor látta, hogy villám tempóban ítéljük pusztulásra az elénk tett finomságokat, akkor tündérré változott.:)))

A hely kifejezetten autentikusnak tűnt, annál is inkább, mert a foglalt 4 asztalból kettőnél thai urak ültek.

Menüt választottunk, hogy nagyjából teljes képet kaphassunk a thai konyháról. Remek döntésnek bizonyult. S végülis mind a kettőnk kívánsága teljesült, mert érzésünk szerint a thai konyha pont félúton van a kínai és az indiai között.

Nekem a leves és nyárs volt a legkedvesebb. KáeM a levest és a marhát méltatta leginkább. De tényleg minden nagyon finom volt.

Biztosan visszatérünk még, mert bőven maradt ígéretes pontja az étlapnak;) Árkategóriára nyilván belvárosi étterem, nem a legdrágábbak közül. 8000 forint volt a számla két isteni mentás limonádéval, egy kétszemélyes menüvel és extra borravalóval :D (Mert a felszámolt szervízdíj ellenére elfogadta a pincér a borravalót) Távozáskor meg kedvesen ajánlotta, hogy visszavár és hogy a többi menüt is érdemes kipróbálni, mert jóval olcsóbban tudjuk így végigkóstolni az étlapot, mint egyébként :)

Személy szerint meg annyit nem bántam volna, ha a menüben egy desszert is benne foglaltatik, mert abban is voltak izgalmasságok…de majd legközelebb. A menü amúgy korrekt, nagyon nagy éhségünk ellenére is tudtunk hazahozni némi kóstolót anyósomnak a főételekből :)

Update: Végülis legközebb Anyósom születésnapjára tértünk vissza meglepetés vacsira. Ekkor volt alkalom kipróbálni a tenger herkentyűs tálat is (főleg nekik:P), illetve egy desszertet is. A tálra azt mondták, hogy finom volt, részben azért én is kóstoltam és tényleg. A desszert pedig egész egyszerűen levett a lábamról, pedig általában nem vagyok oda az émelyítően édes csodákért, de ez a ragacsos rizses kókusztejes, friss mangós dolog teljesen a helyén volt. A jelek szerint pedig Anyósom is örült, hogy oda vittük ;)

Fetás zelleres krumplisaláta

Nem szerettem volna a szokásos majonézeset, ellenben krémes verzió kellett, mert a húsok mind száraz típusúak voltak. Nagyon jól sikerült, egészen biztosan gyakran kerül terítékre a majonézes verzió helyett:)

Fetás zelleres krumpisaláta 

8 nagyobb krumpli 

1 kis fej lila hagyma 

1 szárzeller szár 

10 dkg feta 

10 dkg tejföl 

oregano 

A krumplit héjában megfőzzük, kihűtjük, meghámozzuk és kockára vágjuk. A zellert felszeleteljük, a hagymát apró kockára vágjuk. A fetát, tejfölt és az oreganot a késes robotgéppel krémesre dolgozzuk, majd összekeverjük a hagymával, zellerrel, krumplival. Tálalás előtt néhány órára hűtőszekrénybe tesszük.

Hagymás tejszínes mustáros karaj

Nagyon megtetszett a fotója. Most volt egy adag karajom, amivel nem tudtam hirtelen mit kezdeni. Így felhasználtam a receptet. Kissé módosítottam rajta. Jó lett, csak kevesebb só kellett volna bele…de a mustárokkal mindig így járok, mármint, hogy sósabbak, mint én gondolom.

Hagymás tejszínes mustáros karaj 

4 szelet sertés karaj 

1 tk mustár 

4 gerezd fokhagyma 

1 fej vöröshagyma 

10 dkg tejföl 

1,5 dl tejszín 

petrezselyemzöld 

só, bors 

kevés olaj 

A húst kockára vágjuk, majd összeforgatjuk némi sóval és borssal. A hagymát szálasra szeleteljük, a fokhagymát összezúzzuk. Kevés olajon megforgatjuk a hagymákat, majd a húst is fehéredésig. Ekkor hozzáadjuk a mustárt, a tejfölt és tejszínt. Össze rottyantjuk, majd áttesszük az egészet egy tűzálló edénybe és 200 fokon 30-40 perc alatt készre sütjük. Rizzsel tálaltam, de krokettel talán még finomabb lett volna;)

Casa Marina Étterem Dunakeszi

Többen ajánlották már a helyet, de eddig nem tértünk be, mert kissé elriasztott, hogy az állította egyik kedvenc imserősünk, hogy ez alapvetően egy halas étterem. Így inkább mégis a Belgára szavaztunk…de most már nem kicsit untuk az ottani kínálatot, viszont nem volt kedvünk bemenni a nagy faluba. Most már igazán sajnáljuk, hogy eddig kihagytuk. Bizonyára ez lesz az új törzshelyünk, mert nagyon tetszett. 

Az étterem hangulata tényleg tengerparti, de a legjobb értelemben, nem túlzásba esve, csak éppen elegáns egységet alkotva. (A pincér passzoló ruhája már csak hab volt a tortán…nem matróznak öltözve, csak úgy színvilágban jól)  

Az étlap visszatérésre csábítóan bőséges, de nem túlzó. Hihető és izgalmas. A pizza-választék teljesen átlagos. Ezúttal nem pizzát ettünk. Kértünk egy vegyes ízelő tálat előételnek, rajta padlizsánkrém, tartár, némi szalámi, sonka, sajt és zöldségek, mindez pirítóssal tálalva. A padlizsánkrém nem az mi világunk volt, kissé talán jellegtelen az én ízlésemnek, na de a tatár…hát régen ettünk ilyen jót. Nem az atom finomra dolgozott verzió (mint amilyenre én is csinálom egyébként), hanem látszott benne a hagyma, meg úgy általában, de tökéletes volt. Kértünk is mindjárt egy adagot elvitelre. (Szombaton ebédre pont tökéletes is volt…két személyre) Leves-teszt nélkül esély sem lett volna a döntésre, így KáeM egy halászlét kért (vegyes halból, de harcsahússal), én pedig egy májgombóclevest, mert az nekem az etalon. A halászlé akkora adag volt és már az illata alapján érezhetően nagyon finom, hogy nem is kívánkozott utána egyéb főétel. Az én levesem szerethető mennyiség, pont megfelelő ízesítéssel. Az én főétel-választásom a chef-ajánlóból került ki: Casa bundás csirkemell négysajtos tagliatellével. Nos nem volt rossz, a csirkemell tökéletes, a tészta nem nyűgözött le….kicsit több ízt vártam, de elismerem, hogy sajtmártásban nem könnyű eltalálni az ízlésemet (örök gasztro-bűnöm marad a zacskós sajtmártás bevallom:P) A mennyiség viszont bőséges, nyilván nem is tudtam megenni, ennyi előzetes után, de szinte kérdés nélkül csomagolták.

Árkategóriára átlagos. A fentiekért, két ananászléért és két félliteres limonádéért (nah ezt még külön ki kell emelnem, mert isteni volt!), borravalóval pont egy szentistvánt hagytunk ott. Apró negatívumként annyit tudok elmondani, hogy külön számolnak fel a csomagolásért.

Elhelyezkedésre jó az étterem, viszont parkolni nem egyszerű, mert előtte csak 3 hely van, a mellette lévő utca viszont a másik irányból egyirányú…de nem túl távol azért lehet helyet találni. Ki kell még emelnem a mosdót, amit nagyon szép tiszta és felszerelt, ellenben picit talán szűkös. 

Update: Vasárnap a nagy játszóterezés után, már nem volt kedvem vacsorával vacakolni, gondoltam legyen egy pizza…nem sk. Az étterem honlapjáról kiderült, hogy van kiszállítás. Nosza telefonáltam is, választottam kértem, és 40 perccel később már robogtam is le a futárhoz. Aki kérés nélkül csörgött mikor ideért, aki udvariasan bemutatkozott és aki kiemelten kedves volt. A pizza finom volt, pont jó méretű kettőnknek. A kicsi csípőset kérünk rá, az mondjuk durva lett…pedig bátran haraptam bele, mert nem gondoltam, hogy egy narancsszínű paprika lehet ennyire csípős (még sosem láttam narancsszínű csípős paprikát). Az árak átlagosak, viszont itt is van külön doboz költség:( De azért biztos fogunk még rendelni.

Sütőtök krémleves

Villámtempós gyors bejegyzés…mert elmaradásaimnak se szeri, se száma, de majd egyszer biztos készen leszek az összes visszamenőleges feltöltéssel. Bosszantó, mert egy-egy jól sikerült darab receptjét vissza is szoktam kutatni magamnál…és hát ha nem találom, akkor csak magamra haragudhatok...skizofrénia a köbön:P Na de vissza a mai sikerhez. Eddig egyik fiú sem volt sütőtök rajongó, ahogy a szüleik sem nagyon. Ez a leves volt a kivétel…de most már inkább az alábbi lesz, mert messze nem olyan macerás az elkészítése és mindenkinek bejött, még a legkisebb is csak nyelte:) Az eredeti ötlet ezen blogból származik - Köszönet (Danke;))

Sütőtök krémleves 

80 dkg sütőtök 

10 dkg hagyma 

16 dkg répa 

30 dkg krumpli 

kevés olaj 

1 zöldségleves kocka 

víz 

12 dkg tejföl 

1 dl tejszín 

A zöldségeket megtisztítjuk, megmossuk. A hagymát némi olajon megdinszteljük, majd hozzáadjuk a kockára vágott zöldségeket és összeforgatjuk. Sózzuk, borsozzuk, rádobjuk a leveskockát, felöntjük vízzel, felforraljuk. Ezután alacsony fokozaton puhára főzzük. A mixerbe tesszük a tejfölt, tejszín ráöntjük a zöldségeket és krémesre dolgozzuk. (Nyilván botmixerrel is működik, de én újabban jobban kedvem a turmixot a kicsit és a nagyot is;)) Megkóstoljuk, ízesítjük ha szükséges. Krutonnal és pirított tökmaggal tálaljuk.

Prime Steak

A ráhangoló előétel: habosított vaj, steak-krém és házi kávés kenyér (mit nem adnék a receptért;))

Évfordulós vacsora helyszínnek valami különlegeset gondoltunk. KáeM nemrég egy üzleti ebéd keretében ismerkedett meg a Prime-mal. Hozott kótolót....huuu meg haaa...pedig már kihűlt. Szóval innen már nem is volt kérdés, hogy az elegáns elit étterem lesz a célpontja a templomi esküvőnk 6. évfordulójának megünneplésére. 

Vegyes előételes tálunk

Foglaltunk asztalt a neten :) Pontosan érkeztünk, s természetesen ültető hosztesz kísért az asztalhoz. 

Itt volt egy kis időnk körül nézni…nagyon szép, kidolgozott és elegáns a hely. Férfias berendezéssel és dekorációval…ami tökéletesen illik a steakek és borok világához;) Az asztalok éppen kényelmes távolságra vannak egymástól. A női mosdó tökéletesen igényes, természetesen tiszta és jól felszerelt. KáeM a férfi mosdót kissé szűkösnek minősítette…mondjuk ott több berendezés kell:P A pincérek túlnyomó többsége férfi, aminek nyilván több oka is van: eleve ez egy férfia étterem, nehezek a tányérok, s hát ez a szakma sem éppen gyerekbarát :P (Tudom, mert dolgoztam benne)

A főételek és a tálalásuk

Mire a berendezés szemrevételezésén túl jutottunk, már érkezett is a pincér. Kaptunk étlapot, koktéllapot, borlapot, chef ajánlata dolgot…szóval kellő mennyiségű olvasnivalót;) 

Ennek ellenére nem volt nehéz a választás, mert számomra teljesen egyértelmű volt, hogy steaket fogok enni, már csak azt kellett eldönteni, hogy milyet, milyen mártással, körettel. De ez sem volt nehéz. Ketten ettünk egy vegyes ízelítős előételt. Főételnek Libamájas mókát választottunk mind a ketten, csak más körettel és mártással. Kaptunk ráhangoló falatokat is előzetesnek. Illetve végülis miután a főételnek nagyjából a felét elcsomagoltattuk, majd a desszert kínálatot is szemrevételezhettük, hát abból is választottunk. Nagyon finom volt minden. 

Így lehet desszertet választani;)

A számla végösszege nyilván nem csekély, de tisztában voltunk vele, hogy kb. mennyi lesz, elvégre ez osztályon felüli étterem, kiemelt árakkal és 12% szervízdíjjal. S tényleg azt tudom mondani, hogy megérte a gasztronómiai élmény :) Természetesen nem ez lesz az az étterem, ahová az ember hetente betér egy gyors randizós vacsorára, de különleges alkalmakhoz tökéletes választás. Mindenképpen pozitív élményekkel és visszatérési szándékkal búcsúztunk el.

De azért a sok pozitív élmény mellet, volt néhány apró, de azért mégis említésre méltó negatív tapasztalat is, elvégre - hiszem és gondolom - ebből lehet tanulni. Mindamellett, hogy 3 pincérünk is volt, kissé vontatottra sikeredett a vacsora, hiszen a 3 fogás közel 3 órás elfoglaltságot jelentett. Vagyis kissé hosszúak voltak a szünetek a fogások között. A laktató finomságokra tekintettel nyilván profi a csomagolás technika, leszámítva, hogy nincsenek kisebb dobozok a szószok elcsomagolására…ennek ellenére megoldották természetesen, hogy elhozhassuk azokat is. A harmadik és egyben utolsó negatívummal kapcsolatosan eleve kettős érzésem van, mert amúgy sem szeretem a fix szervízdíjat…nem érzem, hogy meghagyja a lehetőséget a vendégnek, hogy kifejezésre juttassa tetszését, vagy elégedetlenségét. Ha pedig mégis szeretné kifejezni a szervízdíjon felül adott borravalóval elégedettségét, akkor meg valahogy mégis rossz érzést kelt bennem, ha elfogadják, hova tovább úgy fogadják el, hogy meg sem említik, hogy a számla már alapvetően tartalmazza a szervízdíjat és borravalót. 

Desszert egyszer...

...desszert még egyszer:)

A fenti apróságok egyáltalán nem fognak eltántorítani, hogy visszatérjünk és megkóstoljuk az étlap egyéb fogásait is, mert hogy azért több van itt, mint a steak ;)

Harapó Mókus Vendéglő

Ezer éve, nem sokkal a nagyfaluba költözésünk után, már jártunk párszor a Harapó Mókusban. De aztán jól elfeledkeztünk róla és teljesen méltatlanul mellőztük. 

Ma újra betértünk és nem bántuk meg. Az étterem hangulata nagyon kellemes, szolidan elegáns berendezéssel, bá kissé tagolt belső elrendezéssel (ez persze nyilván adottság). A pincérek kedvesek, kissé lehetnének figyelmesebbek, bár lehet, hogy ez a hiányosság csak a tagolt belső tér miatt van.

Az étlap ígéretes, visszatérésre csábítóan változatos, de azért hihető hosszúságú. Nem voltunk kiemelten éhesek - KáeM legalábbis - így ő csak egy Bakonyi betyárlevest evett. Én bepróbáltam egy Mátrai borzaskát paradicsomos rizottó körettel, illetve desszertnek a Mókus-tortát (csokis, mogyorós, tejszínes). 

KáeM a levest nagyon jónak és laktatónak minősítette. Én is jónak találtam a borzaskát, a rizottó mondjuk nekem annyira nem passzolt hozzá és nem is volt az én ízlésvilágom. A torta viszont nagyon finom volt, nem túl édes és teljesen szerethető méretű szelet. 

Az árak közepesek, barátságosak. Biztosan vissza fogunk térni máskor is. (És ki kell emelnem, hogy a honlapon letölthető recept-füzet van fent, az étterem legkedveltebb fogásainak receptjével….ezzel engem teljesen elbűvöltek, elvégre szeretem, hogy tisztában vannak vele, hogy attól nem lesz kevesebb vendégük, ha elárulják, hogyan készülnek a finomságok;))