Ritka az az eset, amikor azt mondom, hogy a film jobb, mint a könyv. Nos ez egy ilyen. Egyszerre kaptam meg a filmet és vettem meg a könyvet (rendes nyomtatott példány). A könyvet azonnal elolvastam jó két évvel ezelőtt. A film mégis csak most került bele a lejátszóba. A könyv is megható és elgondolkodtató volt, de a filmet végig könnyeztem...pedig ennyire durván ritkán szoktam filmen elérzékenyülni.
“Holly boldog házasságban él Gerryvel. Amikor azonban a férje betegségben meghal, összeomlik, és nem akar tovább élni. Ám Gerry gondolt erre, a halála előtt számos levelet írt a nejének, melyek segítségével talán úrra lehet fájdalmán, és újra megtalálhatja önmagát. Az első Holly harmincadik születésnapján érkezik. A hangos levélben Gerry arra kéri, mozduljon ki otthonról és ünnepelje meg a születésnapját. Az elkövetkező hetekben, hónapokban újabb és újabb üzenetek jönnek a régi kedvestől, újabb és újabb kalandra buzdítva Hollyt”
Nagyon jól eltalált szereplők, remekül szerkesztett film. A forgatókönyv pedig csak annyira ragaszkodik az eredeti könyvhöz, hogy egy filmként is élvezhető alkotást láthassunk. Tényleg régen tetszett film ennyire, persze ez azért nem az a gyakran nézős limonádé fajta.
Na én ezért nem merem megnézni....Két éve kaptam valakitől karácsonyra, elolvastam a tartalmat, azóta ott lapul a polcon....Nem merem megnézni a szomorkodás miatt....
VálaszTörlésPiroska