Annyira áradoztam KáeMnek a Tölgyfa Csárdáról, meg a Tagore sétányról, hogy a saját szemével is meg akarta nézni, így ma felkerekdtünk egy kirándulásra.
A sétányon kezdtünk, ahogy annak ellenére, hogy már jócskán túl vagyunk a balatoni szezonon még jócskán sokan voltak. De azért nagyon kellemeset sétáltunk, és fotóztunk is párat...najó KáeM fotózott;)
A sétány oda-vissza bejárása után elindultunk az étterembe. Ahogy szálltunk ki a kocsiból jött is rögtön egy úriember kikukucskálni az ajtón. Kérdeztem, hogy lehetséges-e hogy ebédeljünk egyet...közölte, hogy zárva vannak. Hát...hiába főznek nagyon jól, egészen biztos, hogy soha többé nem fogunk Balatonfüreden a Tölgyfa Csárda közelébe menni. Megdöbbentő, hogy várjuk a fellendülést, meg a turistákat...de ha mennek, akkor rögtön a „van, de nem adok” filozófiát kapjuk elő a szekrényből:S:S:S
Mindenesetre a hegyről lefelé jövet már meg is beszéltük, hogy Szigetmonostorig meg sem állunk...hiszen a Rosinante-ban még nem csalódtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.