…csak szerényen:P De tényleg tökéletes és elég nehéz abbahagyni a rágcsálást. Nekem az alábbi verzióban eddig mindig sikerült, de ha már valamit változtattam (mondjuk az olaj nem volt tökéletesen friss, akkor már nem működött teljesen).
1. Végy egy nagy adag sütnivaló burgonyát…neeem az nem lesz elég, szorozd meg kettővel, mert ugye ezt még az aktuálisan semmilyen köretet nem fogyasztó csemete is két pofára fogja tömni. Aztán derítsd ki, hogy hová pakoltad szuper biztonságos helyre a gyalut, amivel extra vékonyra lehet szeletelni.
2. Mosd meg a krumplit úgy héjával együtt, de alaposan. Most már tényleg jó lenne, ha beugrana merre is van a szeletelő /esetemben amúgy lidlből vett fajta…amin cserélhetőek a pengék).
3. Ha megtaláltad, beszéld le a kiskorú egyedeket, hogy segíteni akarjanak, majd szépen módszeresen szeleteld fel a krumplit. (Ha az a típus vagy, aki az ujját is vágja, akkor érdemes elsősegély felszerelést is előszedni…nálam nem játszik….többnyire…azért köröm néha megy bele, de még nem reklamált senki:P)
4. Ezután mosd át alaposan, majd vízbe áztatva hagyd állni, míg foglalkozol egy-két-három órát a sértődött kiskorúakkal.
5. Végy egy megfelelő méretű edény (nagy család esetén a lekvárfőző üst lesz a jó méret:P), majd tedd bele a krumplit…mondjuk víz nélkül, de azért nem kell szárazra törölni. Ezután öntsd fel olajjal (a legjobb, ha csak krumplisütésre használt olajjal dolgozunk és azt sem használjuk túl sokszor egymás után).
6. Helyezd a tűzhelyre az edényt, majd kapcsold a lehető legmagasabbra az intenzitást…nálunk ez az indukcióson a P…alias Boost üzemmód (grafikailag értem, hogy miért P….amúgy kicsit vicces), de csak 9re szoktam kapcsolni ;)
7. Mikor már érzed, hogy jó a hőfok…nem, nem kell belenyúlni, bőven elég ránézni, akkor kezdd el kevergetni…néha, mert különben rommá törik és az nem vicces.
8. Szép aranyszínűre kell sütni, de nagyon vékony a határ az aranyszínű és az égett között, mert ha már barnul, akkor már nem annyira finom.
Papírtörlővel kibélelt fém tálba szedjük ki. Kicsit átrázzuk, majd kivesszük alóla a papírtörlőt, megkínáljuk sóval és próbáljuk elérni, hogy legalább az ehető hőmérsékletre hűlést megérje. Ha nem vagyunk elég ügyesek, akkor kezdjük újra az első pontnál. (Kerámia tálban szoktam tálalni és ha jól találtam el az adagot és marad ebéd utánra, esetleg délutánra, akkor így ebben a formában nem szokott felpuhulni, ugyan olyan ropogós….másnapot még nem ért meg, arról nem tudok nyilatkozni.)
Update: Végre sikerült elérni, hogy maradjon másnapra is...tökéletesen ropogós és élvezhető volt, pedig még a papírtörlő is alatta maradt, s csak úgy simán állt a konyha-asztalon várva sorsa jobbra fordulását...másnap pocakba fordulhatott ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.