Papír szerencsesütik

Házibuli a mai célpont. Sós volt a kívánság, így készültek a malacok. Meg némi ilyen vicces papír süti…hátha tetszik a többieknek.

Kissé vastagabb papírra kinyomtattam a köröket, kivágtam őket. A bölcsességeket sima nyomtatópapírral nyomtattam, csíkokra vágtam, majd félbehajtottam.

A sütiket pedig egy helyen ragasztópisztollyal rögzítettem…így mondjuk rögtön bukó volt a közepére nyomtatott felirat, de jövőre már profibb leszek:P (Ha valakinek szüksége van a kész - bár holnaptól kissé aktualitását vesztett -  sablonra, szívesen átküldöm e-mailben).

Az eredeti ötletet innen vettem...most éppen, mert már sok helyen találkoztam vele. 

Update: messze felülmúlta a várakozásaimat a sikere. Többet csináltam, mint ahányan voltunk és majdnem mindenkinek jutott még egy…amit nagyon szívesen ki is húztak ;)

Túrós-juhtúrós malackák

A forma nagyjából változatlan, leszámítva, hogy az első adagnál még nem találtam meg a szokásos méretű formákat, de aztán mire a második tepsibe került már igen, így a vendégségbe a nagyokat vittem, itthon a fiúknak meg maradtak a kicsik. A receptet most Illéskrisznél találtam, nagyon finom, de a malacokhoz a régi alkalmasabb volt, szebben tartották a formájukat. De valójában senki nem kifogásolta;)

Túrós-juhtúrós malackák

Hozzávalók: 

35 dkg liszt

25 dkg túró

10 dkg juhtúró

35 dkg margarin

12,5 dkg trappista sajt

só

Tetejére: 1 felvert tojás (és további reszelt sajt, ha a forma úgy kívánja…a malacokra nyilván nem került)

A hozzávalókat összegyúrjuk, majd kb. fél cm vékonyra nyújtjuk a kívánt formára vágjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk, tojással lekenjük (reszelt sajttal megszórjuk) és 200 fokos sütőben a kívánt szín eléréséig sütjük.

Robinson Étterem

…ahol szinte biztosan állíthatom, hogy háromszor voltunk: először-utoljára-sohatöbbet. 

Az indulás nem volt rossz…ezen az oldalon romatikus étterem (polgári 9es házassági évfordulót ünnepeltünk) után kutatva akadtunk rá és mind a ketten ezt választottuk….miután nem akartunk ismét a Prime-ba menni főleg a tagnapi Lancelot után. Hát az indítás nem volt rossz a telefonos foglalásnál nagyon kedvesek voltak, az érkezésünkkor meg kiemelten udvariasak. Az étterem szép és hangulatos, bár kissé közel vannak az asztalok egymáshoz, ez mondjuk teljeséggel lerombolja a romantikus és intim hangulatot. 

Aztán a választásnál 20 másodperc alatt sikerült lerombolni az addigi pozitív benyomást….a pincérünk nem kicsit volt kioktató, már-már lekezelő, aki úgy tűnt nem nézi ki belőlünk, hogy ki tudunk fizetni egy több tízezres számlát. Pedig valójában csak a nem egészen egyértelmű étlapot szerettük volna tisztázni. 

Az étlapról amúgy nehéz volt a választás és nem a kiemelten bőséges választék miatt, hanem éppen ennek hiányában. Egy olaszos jellegű étteremben összesen 4 féle tészta van és abból 3 tengeri herkentyűkkel, az cseppet sok volt. A Dario féle külön étlapról mondjuk két személy esetén - mint a pincérrel való konzultáció után kiderült - lényegében két féle fogás rendelhető, mert hát kevesen vannak, akik képesek egy másfél kilós steaket egyedül, vagy akár másodmagukkal bevágni. Lényeg a lényeg végülis előételnek libamáj terrine-t ettünk ketten egyet. Ez teljesen hibátlan volt, éppen jó adag. Főételnek és a bélszín csíkokkal tálalt paradicsomos garganelli (pennére - tollhegyre - hasonlító tészta;)) mellett döntöttem, ami az ígéret szerint reszelt parmezánnal érkezett volna. KáeM a Darios külön étlapról választotta végülis a bélszínt (mégis steak:S), steak burgonyával és gorgonzola mártással.

Az én vacsorám tálalása nem annyira nyert, mert a reszelt parmezán helyett forgácsot kaptam, amivel alapvetően semmi bajom, de tésztához nem szeretem, mert - főleg ha olyan nagy forgácsok, mint jelen esetben - nem igazán tudom jól elosztani a tésztán. A fogás maga nem volt rossz, bár a bélszín lehetett volna fűszeresebb. Az adag méretét tekintve simán meg tudtam enni….szóval nem volt hatalmas;)

KáeM esetében a szószért ismét szólni kellett, mert lemaradt, a krumpli némileg hideg volt, de amúgy jónak minősítette, bár mint mondta, ha steak, akkor marad a Prime;)

Miután kértük a számlát, “alig” 20 percet kellett várni, hogy meg is kapjuk (nyilván innen már nem volt esély odaérni a moziba:(). Kártyával fizettünk és mivel a számla alapból tartalmazott 12,5% szervízdíjat és borravalót, illetve kicsit sem voltunk elégedettek a kiszolgálással, így hát nem adtunk plusz borravalót. Így sem fizettünk keveset, mert nem olcsó a hely. 

A végső véleménnyel kezdtem a beszámolót, nevezetesen, hogy nem fogunk visszatérni, persze azért soha ne mondd, hogy soha, mert attól még mindig izgalmasan hangzik a Fiorentina…csak megfelelő társaság kéne hozzá;) És hát a kilátás az étteremből igazán figyelemreméltó.

Csirkemelltorta

Éva facebook oldalán láttam meg és már el is dőlt, hogy – végre – nálunk is elkészül. Remek lett, igazán kár, hogy csak most csináltam meg. Biztosan gyakrabban fogom, főleg, mert vendégvárónak is kiváló. A lenti mennyiségeket egy kicsi szilikonos püspökkenyér formához használtam fel.

Csirkemell torta
1 kisebb csirkemell filé
15 dkg szeletelt füstöt tartja
15 dkg reszelt sajt
20 dkg szeletelt bacon
kevés liszt
A csirkemell szeleteket kissé kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk, kevés lisztben megforgatjuk. A formát beterítjük a bacon szeletekkel, amiket szintén túllógatva tesszük. Erre jön egy réteg a csirkemellből, majd erre jönnek a tartja szeletek szépen sorban, majd egy adag reszelt sajt, erre megint egy réteg hús, ismét tarja, sajt és végül hússzelettel zárjuk le. A kilógó baconnal szépen szorosan betakarjuk, majd forró sütőben a bacon pirulásáig sütjük. Ekkor leöntjük a felesleges zsiradékot és egy tepsire kifordítva a másik oldalán is pirosra sütjük a bacont.

Banános amerikai palacsinta

Tulajdonképpen semmi újdonság, mert a recept majdnem teljesen a régi, pici fahéj is kerül bele, illetve amikor a serpenyőbe került, akkor rátettem a banán-szeleteket. 

Igazán finom volt és jól fogyott bele a kissé már megbarnult, magában már nem annyira kívánatos banán. Az ifjabb korosztály kezdetben csoki-öntettel fogyasztotta, majd ők is átnyargaltak az általunk választott szilva-szirupra;)

Fokhagymás fetakrém

Próbáltam már egy fajtát korábban, az is finom volt. Ezzel így vendégségben találkoztunk. Ez volt az előétel…a főétel már nem is fogyott annyira:P Elkértem a receptet…amire annyit mondott B, hogy nincs is recept, csak felsorolta a hozzávalókat. Azóta többnyire így készül…vagy néha tejföllel, ha éppen nincs otthon görög joghurt.

Fokhagymás fetakrém

Feta sajt

Görög joghurt

Fokhagyma

A hozzávalókat késes robotgéppel összedolgozzuk, pirítóssal, mártogatható zöldségekkel tálaljuk. (Nem írok anyaghányadot, mert erősen ízlés dolga, hogy ki mennyire szereti fokhagymásan, krémesen, folyósabban.)