Az
úgy volt, hogy gondoltuk végre megnézzük az 1000sárkányt...de az elvileg 11ig
nyitva tartó étteremben fél 10kor sötétség honolt.
KáeM
indiaira szavazott én mondtam, hogy mégiscsak kínaira vágynék...aztán
kutakodtam az okos telefonon és ráakadtam a thai étteremre, abból is konkrétan
a Bangkokra, mert erről találtam a legjobb véleményeket.
11ig
volt nyitva, mi kicsivel 10 után érkeztünk. Ezen a ponton kaptunk asztalt, bár
a pincér nem volt maradéktalanul barátságos. (Mondta, hogy 11ig és nem tovább)
aztán mikor az étlap átadása után nagyjából egy perccel már diktáltuk is a
rendelést, kezdett megtörni a jég: ) A Későbbi ital választásnál már egész
kedves volt, s mikor látta, hogy villám tempóban ítéljük pusztulásra az elénk
tett finomságokat, akkor tündérré változott.:)))
A
hely kifejezetten autentikusnak tűnt, annál is inkább, mert a foglalt 4
asztalból kettőnél thai urak ültek.
Menüt
választottunk, hogy nagyjából teljes képet kaphassunk a thai konyháról. Remek
döntésnek bizonyult. S végülis mind a kettőnk kívánsága teljesült, mert
érzésünk szerint a thai konyha pont félúton van a kínai és az indiai között.
Nekem
a leves és nyárs volt a legkedvesebb. KáeM a levest és a marhát méltatta
leginkább. De tényleg minden nagyon finom volt.
Biztosan
visszatérünk még, mert bőven maradt ígéretes pontja az étlapnak;) Árkategóriára
nyilván belvárosi étterem, nem a legdrágábbak közül. 8000 forint volt a számla
két isteni mentás limonádéval, egy kétszemélyes menüvel és extra borravalóval
:D (Mert a felszámolt szervízdíj ellenére elfogadta a pincér a borravalót)
Távozáskor meg kedvesen ajánlotta, hogy visszavár és hogy a többi menüt is
érdemes kipróbálni, mert jóval olcsóbban tudjuk így végigkóstolni az étlapot,
mint egyébként :)
Személy
szerint meg annyit nem bántam volna, ha a menüben egy desszert is benne
foglaltatik, mert abban is voltak izgalmasságok…de majd legközelebb. A menü amúgy
korrekt, nagyon nagy éhségünk ellenére is tudtunk hazahozni némi kóstolót
anyósomnak a főételekből :)
Update:
Végülis legközebb Anyósom születésnapjára tértünk vissza meglepetés vacsira.
Ekkor volt alkalom kipróbálni a tenger herkentyűs tálat is (főleg nekik:P),
illetve egy desszertet is. A tálra azt mondták, hogy finom volt, részben azért
én is kóstoltam és tényleg. A desszert pedig egész egyszerűen levett a
lábamról, pedig általában nem vagyok oda az émelyítően édes csodákért, de ez a
ragacsos rizses kókusztejes, friss mangós dolog teljesen a helyén volt. A jelek
szerint pedig Anyósom is örült, hogy oda vittük ;)
