2009. december 30., szerda

2012




Három film megtekintését terveztük a két ünnep közöttre, ezzel a végére érünk a sornak. Késői előadásra kaptunk itt is csak jegyet, bár ez a film már viszonylag régen megy a moziban, így kevesebb vetítés is van belőle. De ennek ellenére az a tapasztalatunk, hogy az ünnepek között nagyon sokan választották a mozizást programként.




Most olvastam előzetesen:
A maják ősi naptára bonyolult csillagászati ismereteket és kifinomult matematikai számításokat igénylő tökéletes alkotás. Egy baj van vele: 2012-ben véget ér, és sokan úgy gondolják, nem véletlenül. A világ sem tarthat tovább, mint a misztikus tudást tartalmazó naptár. Néhány vezető tudós 2009-ben igazolta, hogy valóban közel a vég, és segítségükkel a világ leghatalmasabb államainak vezetői el is készítették a tervet, amelynek alapján sok ember megmenthető de távolról sem az összes.
Jackson Curtis két gyerekével kirándul a Yellowstone Nemzeti Parkban, amikor véletlenül rátalál egy titkos kutatólaboratóriumra, és rájön, hogy a kormány hallgatott a közelgő apokalipszisről. Kétségbeesett versenyfutásba kezd az idővel, hogy megmentse a családját: földrengéseket, vulkánkitöréseket, szökőárakat kell túlélnie - mindazt, amit a Föld tartogat a halálra ítélt lakóinak.




Nos a film nagyon látványos, monumentális és ijesztő. Egyértelműen a számítógépes grafikával megalkotott pusztulás jelentekre épült, kevéssé a történetre. Megjelentek természetesen egyéni, egyedi sorsok, de inkább mellékszálként a pusztulást bemutatva. A Maja naptár, mint magyarázó elem, a film elején jelent meg, pár mondat erejéig. Szóval inkább csak ürügyként használtuk, hogy gyártsunk egy újabb filmet, amiben felhívjuk a figyelmet rá, hogy földünk és társadalmunk a természet igazságszolgáltatása általi pusztulásra van ítélve. Bevallom a Holnap utánban látható verziót inkább tartom elképzelhetőnek, mint ezt, hogy a nap fogja hozni a véget. Mindenestre remélem, hogy nem igaz és nem is teljesül be a film által előrevetített jövő. A filmben megjelenő optimista író (Jackson Curtis) reményeivel mindenestre egyetértek. Nem emlékszem pontosan az idézetre, de erősen hasonlított az Amikor megállt a Földben elhangzotthoz: „A válság meghozza a változást”, csak itt konkrétabban az emberi összefogásban reménykedik az író. Hát azt mondom, hogy úgy legyen:)

Plakát, előzetes  és további képek  lelőhelyeiért katt a szövegekre.

2009. december 29., kedd

Tüzes szűzérme

Anyutól kaptunk karácsonykor egy kis darab szűzérmét. A költözés alatt a SPAR-ban felfedeztünk egy nagyon finom és nagyon csípős kolbász fajtát (Tóalmási tüzes kolbász). Ennek a kettőnek a házasságából alkottam meg az ünnepi ebédet.




Tüzes szűzérme
Hozzávalók: 6 kis szelet szűzérme, 18 karika kolbász, 5 szelet lapka sajt, kevés tej, só, bors
A szűzérméket kézzel kicsit ellapogattam, majd sóztam, borsoztam és olívaolajjal kikent tepsibe fektettem. Minden szeletre három karika kolbászt tettem, majd lapkasajttal betakartam. Kevés tejet öntöttem rá és 200 fokon puhára sütöttem (kb. 30 perc alatt). Krumplipürével és bogyiszlói paprikával tálaltam. 

Egyszerűen bonyolult




Mivel a 10ig tartó bowlingozást nem ítéltük elégnek, hát még elmentünk moziba utána. Igazából az Avatart akartuk megnézni, ezúttal 3D-ben, de arra nem sikerült jegyet szerezni. Erről a filmről, pedig jókat mondtak a Pólus moziban is, illetve az Arénában is…meg hát ilyen későn ez volt az egyetlen amire mehettünk.




Úgy látszik új szokásom, hogy nem olvasom el előre az ismertetőket, mert most sem tettem:
Jane három felnőtt gyerek anyja és egy jól menő pékség és étterem tulajdonosa Santa Barbarában. Egy tíz éves válás után baráti a viszonya az ex-férjével, az ügyvéd Jake-kel. Ám amikor Jane és Jake elutaznak a fiuk diplomaosztójára, a helyzet elkezd bonyolódni. Egy ártatlan közös étkezés elképzelhetetlen fordulatot vesz - affér lesz belőle. És mivel Jake-nek már van egy új felesége, a sokkal fiatalabb Agness, így most Jane lesz a másik nő.
Ebbe a már amúgy is zűrös románcba csöppen bele az építész Adam, aki maga is a saját válásából próbál kigyógyulni. Beleszeret Jane-be, de hamar ráeszmél, hogy egy szerelmi háromszögbe került.




A filmben szenzációsan jó poénok vannak, de ami a poénokon kívül van benne az lapos és vontatott. Rengeteg az összekötő jelenet: autók jönnek-mennek, esik az eső, megy a lift…ilyesmik. Azok után, hogy mennyire dicsérték mind a két moziban, hogy a hasunk fog fájni a nevetéstől, ez sajnos elmaradt. Voltak részek, ahol tényleg nagyon jól mulattunk és remegett a sor a röhögéstől, de nem olyan szinten folyamatosan, mint annak idején a Férj és férj nézésekor. Mindenestre nem az a film, amit epedve várok, hogy megjelenjen dvd-n.

A plakát innen, a leírás innen, a többi kép pedig innen származik.

Stonehenge pub

Tegnap este bowlingozni voltunk kedves barátainkkal. Előtte pedig a bowling pálya éttermében vacsoráztunk, ezúttal a Lurdy házban.



Hat után pár perccel érkeztünk az étterembe, ahol volt pár lefoglalt asztal, de azért jutott hely nekünk is. Van olyan asztal az étteremben, ahonnan be lehet látni a konyhába is, mi most nem ilyet választottunk, inkább a bowling pályára nézőt. 



Általában a bowlingpályás éttermeknél nem vagyunk hozzászokva ilyen különleges választékra. Itt alig tudtunk választani az étlapról, annyi mindent kipróbáltunk volna. Végülis egy harcsapaprikás túrós csuszával, egy Chef kedvence (pulykamell gombás hagymás barnamártással) krokettel, juhtúróval töltött gombafejek rizzsel és egy pulykamell steak Tokaji szőlő szemekkel és sajtmártással rizs és krokett körítéssel került az asztalra főételként. 



Mi lányok bátrak voltunk, mert desszertet is kértünk: epermisu és csokoládéöntetes piskóta személyében. A főétellel végezve már voltak kételyeink, hogy meg tudjuk enni, de azért lecsúszott…ami meg nem, azt elcsomagoltattuk. Italokkal együtt 12000 forintot fizettünk négyünk vacsorájáért. Szerintem nagyon megérte.



A vacsorával kicsit megcsúszva késve értünk oda a bowlingos pulthoz, ahol finoman jelezték, hogy leközelebb szóljunk, ha késünk. Nos a pályát kipróbálva biztosan kijelenthetem, hogy nem lesz legközelebb, hiszen iszonyatosan rossz állapotban van. Nem is tudom, hogy volt-e olyan kör, hogy valojában az összes bábu állt a gurításkor, s számtalanszor előfordult, hogy a gép „gurított” strike-ot helyettünk…így meg annyira nem élvezetes a játék. (S ezt nem csak azért mondom, mert szoros versenyben éppen lemaradtam a dobogóról:P)

Sajnálom, hogy egy ilyen jó étterem egy ilyen rossz minőségű pálya mellett van, illetve, hogy ennyire eldugva a Lurdy-ház sarkában, de azért nem tartom kizártnak, hogy étterembe visszatérünk még. 

Barackos panna cotta

Vagy valami olyasmi. 24-én este készítettem gyors desszertnek a beigli és a linzer mellé. Akkor nem kívántuk, de azért később megettük:)



Barackos panna cotta
Hozzávalók: 1 üveg őszi barack befőtt, 1 nagy pohár barackos joghurt, 2 dl tejszín, 3 evőkanál porcukor, 1 kis csomag zselatin
A formát kibéleljük folpackkal, majd kirakjuk a barackkal. A zselatint kevés vízben felmelegítjük. A tejszínt felverjük a porcukorral, majd a befőtt maradékát összedogozzuk a joghurttal, hozzáadjuk a tejszínt és a zselatint, végül óvatosan a barackra öntjük. Dermedésig hűtőbe tesszük. 

2009. december 28., hétfő

Heti egyperces 42.



Tekintettel a holnapi évfordulóra…KáeM-nek:




József Attila: TEDD A KEZED

 
"Tedd a kezed


homlokomra,


mintha kezed


kezem volna.






Úgy őrizz, mint


ki gyilkolna,


mintha éltem


élted volna.






Úgy szeress, mint


ha jó volna,


mintha szívem


szíved volna."
 
/A kép innen/

Avatár





Az utazós ünnepek után úgy döntöttünk, hogy vasárnap estére bevállalunk egy mozit. Szokáshoz híven az Arénába szeretünk volna menni, de hát teljesen tele volt. Nem rég egy volt kolleganőm ajánlotta a Pólus Center moziját (Palace), hát körülnéztünk itt, ha már jelenleg ez a hozzánk legközelebb eső pláza. Itt találtunk helyet.



 Mivel mozi előtt vacsoráztunk, nem vállaltuk be a szokásos ellátmányt, csak egy nachot kértünk…szerencsénkre, mert borzalmasan rossz volt. Számunkra meg sem közelítette az Arénában (CinemaCity) kaphatót. S nem ez volt az egyetlen csalódás. Az Arénában jóval az előadás kezdés előtt le lehet ülni a termek előtt található előtérben, a Pólusban ehhez képest, elvileg előadás előtt tíz perccel engednek csak be, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a 20:45kor kezdődő előadásra 20:42kor kezdtek el beengedni. Maga a terem sem közelítette meg az Arénában megszokottakat, így hát ebben a moziban háromszor jártunk: először, utoljára és soha többet;)

Na de a filmről: nagyon tetszett mind a kettőnknek. Kivételesen nem olvastam el, amit előre tudni lehetett volna, szóval fogalmam sem volt, hogy mire számítsak. Látványos és többnyire mozgalmas filmet láthattam, amiben minden meg volt, ami egy valamire való hollywoodi filmbe kell:  tudomány, szerelem, vér, varázslat, számítógépes látványelemek. A harmadikból talán kicsit sok. S a többnyire mozgalmast úgy értem, hogy azért a két és fél órás filmben volt olyan rész, ahol úgy éreztem gyorsabban is pereghetnének az események, hiába a rendező nem tud elszakadni a hosszú filmektől a jelek szerint (a Titanicot is ő jegyzi). A film végén picit szomorúan jöttünk ki, mégpedig azért, mert mindig elszomorító, hogy mennyire sok a valóságtartalma az ilyen jellegű filmeknek. Hogy mi emberek tényleg ilyen pusztítóak vagyunk.






Hogy mit olvashattam volna előzetesen…hát ezt:
A távoli jövőben játszódó filmben, a főhős, a háborús veterán a Pandora nevű bolygóra utazik. A bolygó lakói, a Na’vik az emberhez hasonló faj – de nyelvük és kultúrájuk tökéletesen különbözik a miénktől. Ebben a gyönyörű és halálos veszélyeket rejtő világban a földieknek nagyon nagy árat kell fizetniük a túlélésért… Azonban egy érdekes lehetőséghez is jutnak: agyuk megőrzésével új testet ölthetnek, és az új testben, egy idegen lény, az avatar-juk szemével figyelhetik magukat és a körülöttük lévő felfoghatatlan, vad világot. Az új test a főhős számára azonban titkos feladatot is jelent egyben, amit mindenáron végre kell hajtania.
James Cameron, a mozi forradalmasítását tűzte ki célul: új filmje digitális 3D technikával egy virtuális stúdióban készülő, hatalmas ambíciójú, szemkápráztató alkotás, az év legjobban várt, különleges moziélménye.


A plakát innen, a Pólus fotója innen, az előzetes szövege a mozi oldaláról, a további képek, pedig szokásosan innen.

2009. december 26., szombat

December 25. – 26.






Karácsony első napját a szüleimnél, második napját anyósomnál töltöttük vendégségben. Mindenhol kényeztető ellátásban részesültünk. Anyukám a családban szokásos menüvel várt: csontleves kivételesen májgombóccal és nem cérnametélttel, töltött káposzta, rántott szelet (csirkemell és sertés karaj), sült krumpli, francia saláta, paprika saláta és vegyes sütemények (egy tojásos krémest és sápét sütött ő, linzert és sós rudat vittem én). Itt bevallom, hogy a karácsonyfát elfelejtettem lefotózni, mivelhogy nem a lakásban, hanem a teraszon kapott helyet, s a menü részletei is elmaradtak itt-ott.





Anyósomnál tárkonyos vaddisznóragu leves, pulykamájjal töltött pulykatekercs sült krumplival, desszertnek a Mamánál ettünk mindenféle vegyes süteményeket…még felsorolni is sok, hogy milyenek voltak.


Anyósom menüjének részletei elolvashatók a blogján, anyukámé nem…mert neki nincs blogja.  Végül, de koránt sem utolsó sorban pedig köszönjük mind a két családnak az ajándékokat:) Reméljük a mi ajándékaink is olyan örömet szereznek, mint nekünk az övéik.


2009. december 24., csütörtök

Ropogós sajtos rúd

Bodza blogján találtam a receptet. Szilveszterre akartam megcsinálni, de ma mikor az anyukám felhívott, hogy boldog névnapot kívánjon, akkor megkérdezte, hogy holnapi látogatásunkkor számíthat-e a segítségemre, mert hát kicsit megcsúszott (ahogy szokott:P). Mondtam, hogy persze, s át is vállaltam gyorsan a sós süteményt. Anyu sajtos tallért akart sütni, de az én tallér sütőm még a régi lakásban van, meg ki is akartam próbálni ezt a receptet. Nagyon finom lett. Bár próbálom lefogni magunkat, hogy holnapra is maradjon:)





Ropogós sajtos rúd
Hozzávalók: 25 dkg liszt, fél tk. sütőpor, 1,5 tk. só, 7 dkg margarin, 6 dkg (kacsa)zsír, 10 dkg reszelt sajt, 10 dkg tejföl, 1 tojás, szezámmag
A lisztet elmorzsolom a margarinnal és a zsírral, majd hozzáadom a többi hozzávalót is (a tojásnak csak a sárgáját) és összegyúrom. Ezután folpackba csomagolva betettem a hűtőbe, amíg elkészítettem a vacsorát. Ezután lisztezett felületen kisodortam, felvert tojásfehérjével megkentem, szezámmaggal megszórtam, majd derelyevágóval felcsíkoztam. 200 fokos sütőben 20 perc alatt pirosra sütöttem.

S hát ezzel el is árultam, hogy holnap a szüleimnél vendégeskedünk. Holnapután pedig anyósomnál…szóval a konyhám pihenhet picit. 

Mézes - boros sertés szelet aszalt szilvával

Még mielőtt elfelejtem, gyorsan megírtam. Szóval a majorsági roston pulyka volt a kiinduló alap, de ez kicsit más lett. Már csak azért is, mert előtte cigány pecsenye készült, sertés tarjából és maradt a húsból pont négy szelet, hát bepácoltam.





Mézes-boros sertés szelet aszalt szilvával
A páchoz összekevertem némi fél száraz fehér bort, egy evőkanál mézzel, csipet gyömbérrel, sóval és természetesen frissen őrölt színes borssal. Másfél napot pihentek a hússzeletek a hűtőben ebben a pácban. Aztán olívaolajat hevítettem egy serpenyőben és a hússzeleteket hirtelen körbe sütöttem. Ezután ráöntöttem a pácot és lefedve puhára pároltam. Mikor megpuhultak kivettek őket és a visszamaradt szószt összerotyogtattam az aszalt szilvával, végül a hússzeleteket is visszatettem egy rövid időre. Párolt jázminrizzsel tálaltam.

Természetesen csirkéből/pulykából is el lehet készíteni, akkor sokkal gyorsabban meg van.

Szent Este 2009

Nem készültem újdonsággal. A majorsági roston pulykát készítettem el, csak most előre pácoltam, mézzel és fehérborral, s sertéshúsból készült, mert az volt kéznél…szóval igazából nem is hasonlított rá. Talán majd megírom a receptet, ha nem felejtem el;)




Édességnek készült egy adag barackos panna cotta, erről még nincs kép, s még nem is kóstoltuk. De csináltam linzert is, ebbe fahéjas narancsos almalekvár került. A mákos beiglit viszont a Daubner készítette nekünk;) Sütöttem egy gyors sajtos rudat is, erről is hozok majd receptet.




A karácsonyfa díszítés idén nehezített pálya volt, hiszen Jade cica is nagy erőkkel segített. Már a díszítés elején elkezdtük a fogadásokat, hogy mennyi ideig fog tartani, hogy felborítsa. Nos eleinte, csak a himbálózó díszekkel játszott, aztán felkukucskált az ágak közé, majd felmászott a csúcsdísszel kicsit játszani (egyetlen üveg dísz sincs a fán…előrelátóak voltunk)…itt még nem borult fel a fa, mert megfogtam. Aztán pakolgattuk el a díszítés maradványait, s végül nagy csattanással felborult a fa. Cica pedig rajta, mint aki jól végezte dolgát. Ezután masszívabban kikötöztük, s a cica élvezettel ült be a becsomagolt ajándékok közé. Most ismét próbálkozik felmászni, KáeM pedig igyekszik elterelni a figyelmét:)

S végül, de nem utolsó sorban szeretnék még egyszer minden kedves olvasónknak nagyon boldog karácsonyt kívánni.

Heti egyperces 41.

 Ezen a héten rendhagyó módon már a második. Szeretnénk minden kedves olvasónknak nagyon boldog karácsonyt kívánni.






„Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,


a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek,


Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol


s a gyertyafénynél még a csillag is táncol






Mikor a fenyő illata megérinti szívünk,


ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk,


Nem szeretnénk mást csak boldogok lenni


és másokért a szokottnál kicsit többet tenni.






A rohanó világban megkoptak a fények,


halványak a hitek, és halványak a remények,


Nem szeretnék mást csak hinni a szóban


őszintén szeretni és bízni a jóban.






Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,


s őrizzük meg a szeretben való hitünk, reményét


Hisz ma este mink is gyermekek vagyunk,


s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatnak!”


/Szerző: Ismeretlen, Kép: innen/


2009. december 23., szerda

Magdi nagyi pogija

Nem egészen így terveztem az adventi időszakot. Azt hittem végig fogok sütögetni, kényeztetem KáeM-et és a kollegáimat mindenféle süti és szaloncukor csodákkal. Aztán a költözés másként hozta. Azért az utolsó hétre vittem az Elise lebkuchent…nem kis sikerrel. Most pogácsával készültem. Idén úgy látszik a céges események nagy részére Ízbolyós recepttel készülök. Tavaly a főnökasszonyom hozott a Daubnerből pogit, de idén inkább sk édessel készült ő is, így én vállaltam a sósat, nehogymár ropit egyenek a kollegáim (semmi gond a ropival, én is szeretem, csak hát szívesen sütök nekik, hálás közönség). Azért vittem pár szem linzert is, az is elfogyott. 







Magdi nagyi pogija
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg vaj (fájdalom, de csak margarinom volt itthon), 2,5 dl tejföl, 2,5 dkg élesztő, fél tk szódabikarbóna, 5 dkg reszelt sajt (nálam trappista), 1 tk só
kenéshez: 1 tojássárgája
Az élesztőt pici cukros tejben felfuttatom, majd összekeverem a többi hozzávalóval. Irány a hűtő. Használat előtt kiveszem, átgyúrom, kinyújtom fél cm vastagra és kiszaggatom. Tojássárgájával lekenem 180 fokon 15 perc alatt megsütöm.


Én kedd este sütöttem és csak szerdán ettük. Tökéletes volt így is, persze langyosan is nagyon finom volt;)

2009. december 22., kedd

Karácsony BKV módra




A nagy költözködésben több este (éjszaka) is összefutottunk a 2-es villamos vonalán a feldíszített villamossal. Aztán egyik este végre sikerült fotózásilag is elkapni. KáeM alkotta a fotókat, de aranyos volt a villamozvezető, mert megvárta, míg lefotóztuk és csak utána suhant el. (Ma pedig fotózás lesz a BKV honlapja szerint)





Elise lebkuchen

A süteményt egy kolleganőm hozta be még év elején ünnepek után. Aztán elmesélte, hogy egy német rokonuktól kapták ajándékba a recepttel együtt. A recept németül volt, s mivel ők nem beszélik a nyelvet hát lefordítottam nekik. Persze nem pontosan az eredeti recept szerint sütöttem meg, igazítottam a saját fellelhető hozzávalóimhoz. Tegnap este készült és ma reggel tettem ki a céges karácsonyfa alá…hát már nem sok van belőle és jó páran elkérték a receptet. Azért nem bánom, hogy fogy, mert holnapra is készülök egy kis sütivel:)




Elise lebkuchen

Hozzávalók: 4 tojás,18 dkg porcukor, 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg, 1 evőkanál őrölt fahéj, 1 csipet só, 25 dkg darált mandula, 10 dkg kandírozott citromhéj, 10 dkg kandírozott narancshéj,
A tojásokat porcukorral egy tálban habosra keverjük. A fűszereket, a mandulát, hozzákeverjük, végül a finomra aprított kandírozott citrom és narancshéjat (én a késes robottal aprítottam össze) is hozzáadjuk. A tésztát két teáskanál segítségével kb. 1 cm magasan a margarinnal lekent sütőlemezre halmozzuk, úgy, hogy kb. ½ cm-es rész üresen maradjon. Előmelegített sütőben a középső részre toljuk. 200 fokon 25 perc alatt megsütjük. Ebből a mennyiségből kb. 45 db sütemény lesz…ez kényelmesen két nagy tepsiben fér el.

Kerülhet rá csokimáz is: 20 dkg porcukor, 3,5 dkg kakaó, 3 dkg vaj, 5 evőkanál forró víz
A mázhoz az átszitált porcukrot és kakaót egy tálba tesszük. A vajat megolvasztjuk. Először a vajat keverjük a cukros kakaóhoz, majd utána a vizet. A félig kihűlt süteményeket bevonjuk vele, majd hagyjuk megszáradni. Jól záródó dobozban tároljuk.

2009. december 21., hétfő

Heti egyperces 40.







"Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak."
(Idézet:Winston Churchill, Kép: innen)




2009. december 16., szerda

Okay Italia – Nyugati tér 6. szám alatti étterme





Az idei céges vacsoránk színtere volt a fent említett étterem. Tegnap este tartottuk a vacsorát. Háromféle menüt állíttattunk össze, az alábbiak szerint:


Menü 1.

SÜTŐTÖK KRÉMLEVES

RUKOLA SALÁTÁVAL ÉS PARMEZÁN SAJTTAL

BORJÚVAL ÉS GESZTENYÉVEL TÖLTÖTT PULYKA

HÁZI OLASZ KARÁCSONYI KALÁCS

CSOKOLÁDÉ ÖNTETTEL


Menü 2.

FENYŐMAGOS BORJÚ TERRIN

SÜTŐTÖK KRÉMLEVES

RUKOLA SALÁTÁVAL ÉS PARMEZÁN SAJTTAL

TENGERI FOGAS CERUZABABBAL ÉS BURGONYÁVAL

FLAMBÍROZOTT GYÜMÖLCSÖK DIÓFAGYLALTTAL

Menü 3.

MINESTRONE - OLASZ VEGYES ZÖLDSÉGLEVES

LASAGNE HÚSOS, PARADICSOMOS RAGUVAL

VEGYES PROFITEROLE






Képek főként a saját magam által választott menüről (Menü 1.) vannak, a többiekéről csak a véleményt tudom elmondani, amit a kollegák mondtak. De kezdetnek összességében a miliőről, a kiszolgálásról. 25 fővel érkeztünk, a hangulatos, de nagynak nem mondható étterembe. Egy hosszú asztalnál terítettek meg számunkra. Elméletileg 5re érkeztünk volna és rögtön helyfoglalásunk utánra kértük a vacsorát. Kicsit késtünk, tekintettel a dugóra, de negyed hatra szinte mindenki megérkezett, ehhez képest hat körül úgy kellett rászólnom a pincérre, hogy most már azért jó lenne ha tudnánk enni. A menük összeállítása ebből a szempontból nem volt igazán szerencsés, mert a háromból egyhez volt hideg előétel, s míg azt elfogyasztották az ezt választó kollegák, addig mi többiek csak csorgattuk a nyálunkat, míg végre a levesnél becsatlakozhattunk. Az egyes fogások felszolgálása között túl hosszú idő telt el és itt most nem azt vártam, hogy azonnal hozzák, de a lepakolás után nem igazán értettem, hogy miért kell további fél órát várnunk, hogy a levest végre kövesse a főétel. Több kollega nem is tudta megvárni a desszertet, mert vidéken laknak és nem érték volna el az utolsó járatokat, ami azért eléggé szomorú, hiszen elég korán ott voltunk, s az italokat leszámítva mindent előre lerendeltünk, megbeszéltünk. Szóval összességében az éttermet nem tudom nagyobb társaságok részére jó szívvel ajánlani, mert sem a méret, sem a pincérek nem alkalmasak rá. S akkor arról még nem is beszéltem, hogy lehetett dohányozni az étteremben, ami a többségében nem dohányzó csapatunkat nagyon zavarta.



Magáról az ételről. Tálalásban nagyon gusztusos volt minden. De itt majdnem véget is ér a pozitív vélemény. A három menüből kettőben megtalálható sütőtök-krémlevesben igazából a parmezán sajt volt csak finom, legalábbis többen osztottuk ezt a véleményt. Jó volt, de semmi extra. S hát a rukkolát nem kedvelő kollegák (köztük én is) eléggé nehezen tudtuk lekanalazni a levest az úszkáló zöldekről:P A második fogásoknál a halas csapatból többen panaszkodtak, hogy szálkás és hideg volt a hal. A gesztenyével és borjúval töltött pulyka pedig szerintem nagyon száraz volt, a töltelékből meg valahogy hiányzott a harmónia. Emellett a mártás és a rizs viszont nagyon finom volt. Bár a tányéron még megtalálható diót nem igazán értettem, mert szerintem az már végképp sok volt az ízkavalkádból. A lasagne teljesen megosztotta a kollegákat. Rotyogott még a tálban mikor kihozták. Volt aki nagyon finomnak találta, de volt aki minősíthetetlenül rossznak. Én egy piciny falat erejéig kóstoltam meg, szerintem nagyon finom volt. A desszertből nagyon sok volt, tekintettel arra, hogy a kollegák közül sokan nem tudták kivárni. Így én a magam részéről lemondtam a panetone-ról és becseréltem egy profiterole-ra, amit nem is bántam meg, mert ezzel nagyban szépítették a vacsorát. A többiek a fagyiról és a panetone-ról is elismerően nyilatkoztak.

Árkategóriára nem olcsó a hely. 25 fő vacsora és italfogyasztása (semmi komoly, összesen pár üveg bor fogyott el) szervízdíjjal közel kétszázezer forint volt. S még igazából elégedettek sem voltunk:(




2009. december 15., kedd

Jade mostanában

A cicalány…lassan inkább macskanő képeivel is jól lemaradtam. A kisasszonynak egyébként a költözés miatti rendetlenség a lakásban nagy barátja lett. Nagyon élvezte, hogy bújkálhat a dobozok között. S időközben új kedvenc játéka is akadt: gyűjtöm a kupakokat mindenféle jótékony célokra…Jade pedig elkezdte lopkodni őket, most már ott tartunk a zárt üvegről is próbálja lelopni és ha bárhová leteszek egy kupakot azonnal ott terem és elcsórja. Persze a kupakot a lakáson végigpofozni éjszaka a legjobb amikor a gazdi aludna.







Azért tud jó kislány is lenni, még mindig nagyon segítőkész a háztartási feladatokban. S egyre bújósabb is. Már elég régóta játssza azt, hogy éjszaka odajön és ránk fekszik, időként kiharcol egy kis simogatást is. Mostanra viszont már nappal is egyre gyakrabban jön simiért:) Persze azért az ölcicaság még mindig elég távol áll tőle.







Dante görénnyel a kapcsolatuk továbbra is alakulóban. Ha a görény a ketrecben van és ébren, akkor megy a cica: nozi összeillesztés, majd némi finom benyúlkálás következik. Aztán megpróbálja a görény kajáját elcsórni (neki állandóan van kajája, a görénynek nem mindig), amire a görény most már rájött és Jade által hozzáférhetetlen területre tolja a kajástálat. Édesek ilyenkor. Mikor a szőrmedömper kint van, akkor kevésbé nagylány: általában menekül a sokkal kisebb elől, néha támadásra felkészülve figyeli…néha el is indul, hogy elkapja, mint egy játékot, de a mozdulat eddig még mindig megtorpant.







A költözésnél Jade szinte az utolsó körrel jött velünk. A végén már látványosan ideges volt és nagyon látszott, hogy menne. Bármit csomagoltam belebújt, így a dobozba, de a zsákokba takarókba is. Aztán magát az utazást nem tűrte annyira jól, pedig nem volt nagy a távolság, mégis röviddel a megérkezés előtt szegénykém pocija felmondta a szolgálatot. Aztán a lakásban nagyon nem találta a helyét. Folyton elbújt. Egyik hazaérkezésünkre annyira, hogy már kezdtük azt hinni, hogy a teljesen bezárt, beriasztott lakásból ki tudott valahogy szökni…de aztán megtaláltuk a kanapé és a radiátor közé belapulva. Aztán másnapra már kezdett felélénkülni, s hétfőn délutánra/estére már teljesen magára talált, olyannyira, hogy azóta sikerült a riasztót többször is beizzítania…ami tekintettel a távfelügyeletre elég vicces:P







Az új lakásban ahogy az sejthető volt két kedvenc hely van, az egyik az ablakban…ablakokban, itt most a bőség zavarával küzd, mert a korábbi egyetlen ablakhoz képest most azért van bőven. A másik pedig a konyhapult sarok része, ahonnan az egész nappalit szemmel tudja tartani. A wc-t és a fürdőt próbáljuk tiltott területté tenni. Kisebb nagyobb eredménnyel…zuhanyzásnál/fürdésnél nem jöhet be…főként azért mert amikor bejutott eddig mindig első útja/ugrása a kádba vezetett, ami egészen addig nem gond, amíg nincs víz a kádban. Ha viszont van víz, akkor van ember is, s félő, hogy vérző emlékei lennének a macska vízzel teli kádba ugrásnak. Ezt egyenlőre nem érti, a zárt ajtó előtt ülve vár, s nyávog (fejlődőképes, mert elég hangosan teszi ezt ahhoz, hogy meghalljuk).



Printfriendly